Mit tegyek, ha semmiképp nem akarok olyan "férfivé" válni, amilyen a mai nők számára az ideál? (ha nem olvasod végig, NE KOMMENTELJ)

Aki napi legalább 1 órát a tükör előtt tölt, aki sportol. Aki mindig vidám és "pozitív", és akinek egyetlen sz.r napja nincs, mert ő annyira tökéletes és elégedett a világgal. Akinek emellett semmi önálló véleménye nincs is a világ eseményiről, pusztán önmagáról, vagy az érdeklődési köréről tud beszélni. Aki éppen emiatt egy közkedvelt társasági ember, az est fénypontja. Aki nagyon jól tud csábítani mézesmázas szavakkal, és olyan nőt szerez magának, amilyet akar. Aki megadja az illúzióját annak, hogy rejtélyes, intelligens, humoros és végtelenül érzelemgazdag. Akinek sok pénze van, vagy ha még nincs, akkor nagyratörő tervei, ami miatt jó befektetésnek tűnik minden nő számára. Aki megjátssza, hogy milyen végtelenül empatikus, miközben gúnyosan lenéz és megvet minden nála alacsonyabb egzisztenciával bíró vagy csak szerencsétlenebb embert. Akinek a nő ugyanolyan egzisztenciális kellék, mint az autó, csak ezt ügyesen titkolja. Aki önmegvalósítás címén mindenki mást elnyom és lelkifurdalás nélkül megnyomorít, ha az érdekei úgy kívánják. Akinek valójában egyedül önmaga és senki más nem fontos, és a példaképe Brian Tracy.

Lehetne még hosszan folytatni a sort. Nekem mindez adott lenne, el tudnám érni, nem mintha nemes cél lenne: jól keresek, jól nézek ki és adok is magamra, terveim vannak, tudok szellemes lenni és humoros. Az eddigi exeim közül nem egy úgy emlékszik vissza rám, hogy velem volt a legérzelemdúsabb, legbensőségesebb kapcsolata, még ha sokat is veszekedtünk. Mégsem volt 2-3 komoly kapcsolatnál több az életemben, mert nagyon nem szimpatizálok az ilyen lelketlen gazemberekkel, és ennek nyilvánosan hangot is adok. Ezek után pedig nem leszek más, mint: irigy, rosszindulatú, nehéz természetű, antiszociális, ami épp tetszik, persze 90%-ban a hátam mögött, de a végeredmény ugyanaz, túl sok nő nem akar ezek után szóba állni velem, ha meg példának okáért a genderről vagy az abortuszról is kifejtem a véleményem, akkor még az a férfi is én leszek, akivel "akkor sem feküdnék le, ha az utolsó lenne a Földön".

Egyszóval, a tököm tele van azzal, hogy olyan semmirekellő szélhámosok ma a nők ideáljai, mint pl. Kasza Tibi meg Lakatos Levente - az előbbi konkrétan szemináriumot tart(!) arról, hogy hogyan kell az együgyű nők tömegeit olyan módon manipulálni, hogy az minél több lájkot és pénzt hajtson fel Facebookon, és ebből nincsen botrány, nem cikkeznek; a másik meg, aki ma Magyarország legnépszerűbb "írója", és a könyveit marketingesek írják, egy tipikus playboy, aki a legpofátlanabb módon hiteti el még az 50 feletti egyedülálló nőkkel is, hogy az ajtajukon egyszer csak majd betoppan a nagy Ő, és nekik semmi mást nem kell tenni, csak a karjába omlani (a csávón egyébként borzalmasan látszik a felvett szerep, na meg az, hogy saját magát és a rajongóit is megveti). Képtelen lennék ilyen aljadék hazudozóvá válni, pedig ma ez a menő, ez kell a nőknek, és nem látnak keresztül a legáttetszőbb hazug álcán sem!

Eközben meg mintha valamiféle véleménydiktatúra lenne, és itt egyáltalán nem a jogi szintről beszélek, hanem ha kicsit is eltérő álláspontot foglalsz el bármilyen kérdésben, mint a nagy átlag máris alacsonyabb rendűként vagy valami félkegyelműként tekintenek rád. Igaz ugyan, hogy a természetemnek köszönhetően a barátaim stabilak - nagyon megválogatok mindenkit, akivel kapcsolatba kerülök, így akik mellettem állnak, azok nem felszínes idióták, hanem tényleg a golyó és közém állnának, ha olyan helyzet állna elő, és ez persze fordítva is igaz.

Mit gondoltok erről? Ti képesek lennétek áldozni a személyiségetekből a karrier vagy anyagi érvényesülés oltárán? Ha innen, hol van a határ?

Kérlek, csak akkor kommentelj, ha valódi véleményed van, és nem csak az átlag maszlagot nyomod, ami minden tucat ember száján elsőre kibukik, ha sértve érzi a saját semmirekellő, teszetosza véleményét (ha a fentebb leírtakon felháborodtál, akkor jó eséllyel ilyen vagy). 29/F