Miért akar egy sikertelen férfi nőt találni maga mellé?

#21:

Van olyan mint én? Húú de jó. Engem pl nem érdekel a karrier, sem a virtuális cégbeli rangok. Akárhányszor kérdezik meg állásinterjún a bulshitet, hogy miért szeretnék ott dolgozni, én mindig őszintét mondok: pénzért.

Ha megnyerném a lottót soha nem dolgoznék többet, mert tojok az egész karrierre (a karriermánia egyébként sztahanov kisfia, a 2 k betűs rendszer nem is különbözik annyira :) ... (google a barátotok)).

Persze lenne olyan munka amit a pénz mellett élvezetből is csinálnék (pilóta, pornószínész, járműépítő ötletelő, adó/lehúzás elkerülő szakértő, csokitesztelő), de ezekhez vagy egy vagyon kell, vagy nagyon jó kapcsolatok, vagy egy rakás papír.

Én elvagyok a kertes házamban budapesten, a 2 kocsimmal, 1 motorommal, jól átgondolva mindig mire költök, és azzal hogy kb névtelenül alkottam egy dolgot egy játékhoz, amit online árulok, és veszik.

És letojom ha valaki a CEO rangjával meg a fő fő fő rangjával dicsekszik, sőt pár ásítás után elalszom/lelépek.

beteg vagy, ha a sikert ezekhez méred. Nem tudom hol szetted fel ezt a sekélyes felfogást, de ne erőltesd...

köszönd meg a coach odnak.

Én sikertelen vagyok, munkanélküli és hülye. És nem is érdekel, hogy munkát találjak már, mert úgy érzem, hogy a munka se lenne kulcs számomra a boldogsághoz.

29 éves vagyok, soha nem dolgoztam még.

7 évvel ezelőtt, 21 éves koromba elvesztettem az édesanyámat, azóta pedig, bezárkóztam a magam hülye kis világába, ahonnét azóta sem szabadultam ki.

De ember vagyok, ösztönlény, mint bárki más és az ösztöneim alapján vágyom a kapcsolatra, hogy valakihez odabújhassak. De hát ugye neked van igazad, én úgy is csak a világ férge vagyok és nem vagyok ide való.

Nyugi, én is így érzem, hogy nem érdemlek boldog kapcsolatot, sőt már öngyilkos is akartam lenni begyógyszerezések által. Még tovább, ma sem érdekel már az életem és nem is tudom, hogy tudnék e már valaha ezen változtatni. Volt barátnőm, igaz csak egy komolyabb, 1 évig. Borzadalom volt, mert tiltások közepette ment, a csaj meg a végén (anyja halálával) leszarta hogy mit érzek iránta, csak ő mehessen máshoz.

Ennek a kapcsolatnak 3 éve lett vége, azóta sem volt senkim és nem is akartam.

Én már valóban nem akarom magamat rá erőltetni senkire, hiszen ha én magamban nem vagyok boldog, még is hogyan tudnék másokat boldoggá tenni?

Igazad van, miért kellene őket magammal rántanom?

Bár amíg volt, több életkedvem volt, mint valaha.