Nők! Ha alakulna egy kapcsolat egy huszonéves férfivel, vagy akár harmincassal, akivel amúgy jól érzitek magatok, mit lépnétek, ha kiderülne, hogy még sosem volt nővel?

Elnézést, hogy közbevágok, de (főleg női szemmel) mennyire lenne elfogadható, ha a férfi egy "hivatásossal oldaná meg a szexuális "tanítgatás" részét, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem talál olyan nőt, aki rendes körülmények között vállalná ezt?

Undorítónak éreznétek?

Esetleg csalásnak?

Párkapcsolati téren meg még nehezebb a helyzete annak, aki tapasztalat nélkül maradt, mert akkor még másként sem tudja behozni a hátrányát, miközben a nők jórésze pont emiatt nem akar vele párkapcsolatot kezdeni. Ez olyan, mint amikor a cégek 1-3 éves tapasztalattal rendelkezőt keresnek a betöltetlen állásokra, szegény pályakezdő meg nem tud hol 1-3 éves munkatapasztalatot szerezni, mert minden cégnek ez az.elvárása...

Ráadásul párkapcsolati téren az idő múlásával egyre nehezebb dolga van a férfinak, hiszen egyre cikibb a tapasztalatlansága. Csoda, hogy a huszonsok-harmincvalahány éves tapasztalatlan korosztály már pánikol, meg görcsöl, hogy kapcsolatban lehessen?

Érdekelne a véleményetek, hogyan lehetne kilépni ebből az "ördögi körből"?

Qrvázás nálam nem elfogadott. Nem kell tanítgatni senkit. Minden párkapcsolatban össze kell szokni szexuálisan is.

Az pedig egyáltalán nem biztos, hogy mindenki olyan bölcs, hogy tanul a saját hibáiból. Van, aki párkapcsolatok nélkül is képes az önismeretre, és van a többség, akik képtelenek a fejlődésre vagy a hibáik beismerésére. Ez független attól, hogy párkapcsolatban élt-e vagy sem.

A 82%-os jól összefoglalta a dolgokat. Én totál ebben a helyzetben vagyok, huszas éveim közepe táján járok, gyakorlatilag alkalmi munkákat leszámítva teljesen pályakezdő. Hosszú ideje járok állásinterjúkra, a legtöbb helyen jól is sikerül az elbeszélgetés, bekerülök a 2. körökbe, mégis egy helyet leszámítva főállásba sehova nem vettek fel. Abban meg nem volt köszönet, sikerült a város egyik, munkavállalók által legutáltabb hírnevű cégénél elszenvednem pár napot...

Pedig nem egy végzettségem van, intelligensnek mondanak, és akarok dolgozni, mert minél több idő eltelik, az önbizalmam annál inkább a béka segge alatt két emelettel lelhető meg. Tulajdonképpen olyannyira megsínylettem az egészet, hogy már saját magamat tartom alkalmatlannak a felnőtt életre, ilyen felfogással meg gondolhatod milyen nehéz menni előre, tudva, hogy csak újabb rossz élmények és visszautasítások várnak...

Szűz már nem vagyok, szerelemből vesztettem el, nagyon hosszú történet, lényeg hogy extrém rövid időt töltöttünk együtt, így párkapcsolati téren is teljesen kezdőnek mondhatom magam. A kinézetem enyhén szólva s.zar, egy 12 éves arca és sajnos teste is, amivel rendelkezem, gondolhatod mennyi "sikerem" volt a nőknél. Legfeljebb barátzónában lelkizgetnek nekem a gonosz férfiakról, akik lenézik és kihasználják őket. De velem nem állna le egyik sem, a hozzászólásokban említett logikátlan indokok miatt, hogy tanítgatni kéne, utána meg kidobnám és csajoznék ezerrel, hogy behozzam a lemaradást. Holott ellenkezőleg, a legféltettebb kincsként őrizném a lányt, aki végre elfogad és szeretni tudjuk egymást.

Végső tanulság: aki ilyen idős korára ennyire le van maradva férfiként ezekkel a dolgokkal, az kb. halálra van ítélve. Egy gyárban és egy egyszobás lyukban fog megrohadni, amíg fel nem köti magát magányában. Ugyanis egy férfi esetében senki nem segít, mindenki magasról tojik rá, gúny és nevetség tárgya leszel legjobb esetben. Üdv az életben.