Létezik olyan, hogy valaki örökre egyedül marad és nem talál magának párt?

Nekem nagybátyám volt ilyen!

Sajnos még fiatalabb korában (30) meghalt a nagy szerelme és nem tudta utána feldolgozni rendesen szerintem, ezért maradt örökre egyedül utána, úgy is halt meg szegény. :(

Próbálkozz a saját nemednél, ott sokkal nagyobb az esély, sőt, 100% hogy nem maradsz egyedül. Nekem is elegem lett a nőkből, ugyanabban a cipőben jártam mint te.

Aztán kipróbáltam hogy mi lenne ha fiúkkal ismerkednék, és bejött. A mai világban már nem számít semmi sem, csak a saját boldogságod.

Én úgy vagyok vele, hogy szerintem az ember többnyire alkalmazkodó lény.

Bár nem tagadom, biztos van olyan ember is, aki elfogadja, hogy egyedül maradt és az a sorsa örökre, mert már túlságosan kiábrándult.

De olyan is, aki bizonyos helyzetben alakít magán meg az elvárásain, másképp viszonyul a dolgokhoz.

Pl. Volt olyan idõszak, amikor nagyon egyedül éreztem magam, társkeresés terén voltak olyan álomképeim, amelyekhez ragaszkodtam, de eléggé komplikált mindent, én is úgy éreztem egy idõután, hogy senki sem jó. Egy idõután úgy voltam vele, hogy rendbe tettem magamban azt, hogy mi is igazán fontos számomra egy kapcsolatban. Nyitottabb tudtam lenni ismerkedés során, nem ragaszkodtam görcsösen rögeszmés álomképekhez, vagy ahhoz, hogy mindent megtegyek egy olyan emberért, aki számomra elérhetetlen, az ilyeneket egyszerūen elengedem, senkiért sem “harcolok”. Olyan emberrel hozott össze a sors, akirõl elsõre nem gondoltam volna, hogy bármi is lesz köztünk, de mégis nagyon jól alakult, amikor jobban megismertük egymást.