30 évesen tapasztalat nélkül esélytelen vagyok arra, hogy párkapcsolatom lehessen?

Ha kitūzöd célként, hogy barátnōd legyen, elengeded a kifogásaidat, és minden nap teszel valamit magadért és ezért a célért akkor meg fogsz érkezni.

Ez a teljesítmény lélektana.

A Kifingatlak szerintem nagyon jó tanácsokat adott. Elmondta, hogy kicsi az esélye annak, hogy ezt a problémát önerődből megoldjad. Én is így látom. Te elmondtad, hogy nem szeretsz szakemberekhez fordulni.

Most már csak az a kérdés, hogy melyik az erősebb, a szakemberektől való idegenkedés, vagy a párkapcsolat utáni vágyad. Rendben van az is, ha az előző, a te dolgod, de legyél azzal tisztában, hogy ez a te tudatos döntésed, hogy emellett tartasz ki aktívan, amikor csak passzívan annyit teszel, hogy nem keresel egy szakembert. És tudd, hogy ennek a következményét vállalnod kell, ami azt jelenti, hogy majd talán 15 év múlva, 45 évesen majd ismét felteszed ezt a kérdést.

Kell neked még 15 év szorongás? Mert kétlem, hogy felszabadult lennél! Erről az egészről az a hasonlat jut az eszembe, hogy amikor elmegyek a moziba, akkor bizony kicsengetem azt a pénzt, pedig nem szeretek fizetni, de ez az ára, és mérlegeltem: mozizni szeretnék, és hajlandó vagyok megfizetni az árát.

A te vágyad teljesülésének az az ára, hogy VÁLTOZZ. (Nem az ilyen-olyan szakemberek, orvosok az ára, azok csak eszközök, viszont gyakran veszünk igénybe közlekedési eszközt utazás céljából. Semmi szégyen nincs abban, hogy elmész egy urológushoz, pszichológushoz... Sőt, egy nagyon nagy előrelépés lenne, hiszen felvállalod saját szükségleteidet és felelősséget vállalsz magadért. De ha neked az a jó, hogy egész életeben kifolyik az idő a kezedből, az is elfogadható. Tiéd a döntés, hogy mit akarsz, és neked kell érte tenni, mert igazából csak az a tiéd, amit te érsz el. Változni is neked kell majd, és nem a pszichológus fog megváltoztatni, erre már most felkészítelek, de talán rámutat a blokkokra, és segít abban, hogy hogyan kezeld ezeket.