Ismerkedek egy gyerekes anyukával ha összejövök vele rosszabbul fogok állni anyagilag?

#18 - Egyszerűen arról van szó, hogy pesten egyedül 170-ből NEM TUD megélni.

100 alatt nem kap albérletet, erre jön a közös költség + rezsi + kaja + utazás => bőven felemésztette a 170-et és egy papucsot sem tud venni magának.

Beköltözhet másik 3 ember mellé lakótársnak és ilyenkor 50-60 körül kap szobát. Ebben az esetben sem fog sokat spórolni, sőt.

Nincs abban a helyzetben a csóka, hogy anyagiaskodjon, mert egyedül nem tudná fenntartani magát. Nem az a baj, hogy nem tudja eltartani magát egyedül, hanem hogy ezt nem érti meg és már azt nézi, hogy egy nő mennyibe fog kerülni.

Vidéken sincs ez másképp, tehát egyedül ott sem elég sokkal többre a netto 170.

#21:

Ezt érti mindenki.

Akkor most összehasonlításként: ott egy nő, aki el tudja tartani a gyereket is, és nem 3 másik lakótárssal nyomorog egy lyukban. Nincs szüksége anyagi támogatásra.

Hasonló cipőben jártam válás után. Volt pár rossz tapasztalat, pedig előre megmondtam, hogy nem akarok összeköltözni (se).

Az utolsó 50 forintos ásványvizet is felesben vettük, nehogy az legyen, hogy lehúzom. De amikor nálam evett, aludt, fürdött kétszer egy héten, és eszébe se jutott, hogy esetleg ez plusz kiadás, akkor betelt a pohár. Aztán vérig volt sértve, mikor mondtam, hogy azért szakítok, mert nekem nincs annyi pénzem, hogy finanszírozzak egy kis kandúrkát. És még akkor is én voltam a pénzéhes.

Tanultam az esetből: olyannal jöttem össze, aki boldogan fizet egy vacsorát és visz élményfürdőbe a gyerekkel együtt.

#22

"Albira nem kell költeni....mert nagymamám jó kis felújított lakása megvan, csak az ki van adva"

Ismét egy dolog, amit nem magadnak köszönhetsz. Tehát nem kellene rá büszkének lenned. Nem áll jól neked ez a szerep.

Nem ismerkednék vele.

Nem a pénz zavarna, mert 4szeresét keresem, hanem azért mert betolakodónak és pótléknak érezném magam. Önzőségnek tűnhet, de először KETTŐNKről szóljon a kapcsolat. Szóval még csak nem is arról van szó, hogy más gyereke.

Hanem az zavarna, hogy másodikként lépnék be az életébe és kimaradna a csak kettesben töltött idő. Mindig "idegennek" érezném magam. Nem zavarna, ha a gyerek az életében az első, HA ELŐTTE én lennék - így viszont csak egy pótlék lennék, hogy teljes legyen a kép. Egyből az apa szerepbem lennék, kimaradna, higy mi egy pár vagyunk.

Nem tudnánk megélni azt az érzelmi közelséget és intimitást, amikor csak ketten vagyunk és UTÁNA jön a gyerek. Így betoppanva az életükbe nem tudnánk, mint 2 független ember érzelmileg közel kerülni, mert már egyből van valaki neki aki fontosabb.

És innentől nem egyenlő alapokon lennénk. Nekem ő lenne az első, de én csak a második.

Nem, ez nem kellene.

Kérdező, már kezdődik :)

Ha nem adod oda a fizetésed, akkor gyerekes vagy :)

Erről beszéltünk, közünk nincs az esethez, de már manipulálni akarnak még így is.

"Nem kezdődik itt semmi."

Kérlek ne, nem szelet sütiről van szó.