Aki nem megcsalás vagy bántalmazás miatt vált el, ott mi volt az ok?

Amit a 6-os leírt, kb nálam is az volt a szitu, csak annyi h én vagyok a férfi, én nyaltam ki a seggét a madamnak, tettem alá mindent, ő pedig ezt szépen kihasználta. Mondjuk nem vettem észre, de később tudatosult bennem sikerült egy nárcisztikus nőt elvennem. A nekem jár, a férfi dolga minden, neki meg semmi. Nálam ott borult ki a bili, h amikor apám rákos lett (ő fizette a ruháit, ő segített anyagilag a kezdetekkor, főiskola után), még arra is képtelen volt h meglátogassa. Nem fűzte hozzá érdeke, mit utazgasson. Csak hazudozott, hogy nem is mondtam, hogy beteg, egyébként is miért ekkor hétköznap megyek, meg ő nem ér rá stb... Mind1 is, a lényeg h itt is összeakart ugrasztani mindenkivel, mert a családnak meg azt hazudozta, hogy én megtiltottam h meglátogassa... Még én lettem megfenyegetve, hogy elválik, mert nagy kényelmében semmi nem jó neki, mindezt a saját házamban, a saját fizetésemből fizetve az ő kicsinyes életét. Mindennapos rendelgetések, se főzés, se takarítás, se semmi...). Úgy ment el, hogy majd hozzá megy a belga herceghez miután beadta a válást, mert ő még bulizni akar (30évesen szerintem már benőhetett volna feje, nah mind1). Sok sikert kívántam, de a válást nem adta be, persze fizessem azt is én :D Fizetem örömmel, volt szerződés, szóval amit betett annyival távozott = 0, s gyerektelenül. Nah ezért váltam el...

32f

Gyerekei miatt szétment a kapcsolat. (Özvegy volt két gyerekkel). Persze lehet mondani, hogy az igaz szerelmet nem lehet szétmarni, stb...stb... De igen, lehet. Van az a pont, amikor az ember hiába szereti a másikat, de nem akar egy állandósult csatamezőn élni. Két év után elváltam.

(N/36)

Bocsánat, én offolok.

Anyámnak két hibáját róttam fel fiatalon. Állandóan kiabál, és nem tudja beosztani a pénzt. Amint kirepültek a gyerekek, már nem kiabált.

A feleségem egészen más típus, mégis ugyanezt tapasztaltam. Folyton kiabál, és dobáljuk ki a sok el nem fogyasztott élelmiszert. Úgy látszik, a kiabálás népszokás, ő is abbahagyta.

Inkább veszélyesebb volt a kapcsolatunkra az oktalan féltékenység. Többször is elmentem otthonról, hogy vissza nem térek többé. A lábam persze hazavitt, mert otthonülő típus vagyok, nem érzem magam jól odakinn céltalanul lődörögve. Irigyeltem a horgászokat, hogy van miért távol maradniuk. Vagy ahogy a vicc mondja, a kocsmában beszélget két cimbora. "Te miért nem mész haza, hisz feleséged sincs?"

Mára persze túl vagyunk minden lehetséges okon, és számolgatjuk az irigyeinket, akik bámulnak ideálisnak látszó kapcsolatunk miatt.

Az alkohol és az érzelmi elhanyagolás.

Sosem gondoltam, hogy olyan nő vagyok, aki mellett alkoholista lesz valaki, igy ezt volt a legnehezebb feldolgoznom.

Meg azt, hogy annyiszor mondogatta, hogy én várok túl sokat egy párkapcsolattól, szerinte nem kell beszélgetni, közös programot csinálni, bőven elég, ha a tévé előtt zombulunk minden egyes nap...

Házimunka részéről persze nuku, hiszen ő a férfi és dolgozik, az én munkám nem olyan fárasztó, nekem belefér, hogy a gyerekeket hozzam-vigyem oviba, bevásároljak, főzzek, mossak, takarítsak stb.

Nem is értem magam, hogy miért vártam 10 évet, hogy miért szégyelltem magam én, amikor neki kellett volna.

Na mind1, a lényeg, hogy azóta megismertem a nagy Ő-t, azt a férfit, akinek fontos vagyok minden nap, akivel bármiről órákig lehet beszélgetni és akivel akkor is el tudom képzelni az életet, amikor a gyerekek már kirepültek.