Létezik hog eljutottunk idáig? Kéthetente veszekedések, beszólogatások, sértődés, és válás lehet a vége?!

Vicces vagy. :) Ott van előtted a megoldás, mindent kimondasz, csak épp a következtetést nem vonod le. Egyet meg kell hagyni, fantasztikusan beszélsz mellé és jól hárítod a felelősséget is! :) Szó nem érheti a ház elejét, csak az a baj, hogy magaddal szúrsz ki. Neked úgy látom az a fontos, hogy az emberek azt mondják, amit hallani akarsz és akkor te boldog vagy. Meg vagy értve. :) Csak épp kisegítve nem, de te tudod...

Érdekes mindenki azon pörög, hogy vajon megcsalják-e, meg hogy ki veszi el a párjukat...azon simán túllépnek, hogy a saját párjuk a szemükbe hazudik. Az kisebb baj, mint a megcsalás. :D Ez kész kabaré!

A részleteken vitatkozol a pároddal, mintha külön élveznéd, hogy rajtakapod valami stiklin, miközben már réges-régen nem működik a kapcsolat! Fel kéne ébredni. Bár, van aki egy életen keresztül sunnyog, veszekszik, követelőzik, erőlködik, teszi tönkre magát, hát egészségére!

Tehát a megoldás: leülni beszélgetni és a végén dönteni. Ennyi. Persze most reflexből jön majd a h"lye kérdés, hogy mi van, ha nem ül le beszélgetni, akkor is hazudik, vagy megígér mindent, de nem tartja be...Erre hadd ne válaszoljak, te is tudod a választ. Legfeljebb nem mered kimondani.

A mindhárom oldalról átélt vagyok. Azt irod, hadd vigye. Ez nem túl jó hozzáállás, de te tudod.

Amikor én voltam a megcsalt, akkor én nem adtam fel. Először idegbeteg voltam, bele akartam halni, sértett voltam, majd rájöttem, hogy SZERETEM és nem akarom, hogy elhagyjon.

Onnantól lenyugodtam, nem voltam őrjöngő hisztérika. Magamba néztem, hogy ő mit és hogyan láthat RÓLAM. És változtattam. Már elköltözött, addig naponta 100-szor zaklattam... Onnantól magamba szálltam. Ha hivott, felvettem, kedves voltam, a TÁRSA voltam. Ő örlődött, kiváncsi lett volna az újra, de itt voltam én, aki újra a régi KEDVES TÁRS volt.

Egyik beszégetéskor már éreztem, nem birom tovább idegileg, mert belehalok. Mondtam neki, hogy én ezt igy nem birom, ha eddig nem tudott dönteni, az is egy döntés, de én ehhez nem asszisztálok. Nagyon szeretem őt, ha ezt szeretné, hát menjen, én nem tartom vissza, mert azt szeretném, hogy Ő boldog legyen. Ha ezt akarja, többé nem hall rólam, csak legyen boldog. És őszintén ezt is éreztem. Letette a telefont és este már itthon volt újra. Végleg. Azóta boldogok vagyunk és tudom, mire figyeljek, hogy ne legyek soha többé hárpia. Mert ő is egy érző lélek, amit hajlamos voltam elfelejteni, természetes volt, hogy ő mindig ott lesz velem. Mikor elment, akkor döbbentem rá, mit veszithetek...

És igy viszont nyertem.

Azóta ő is szidja magát, hogy képes volt erre és érzem, tudom, hogy többé nem menne el... Ennek már 5 éve.

Biztos az is segitett nálunk, hogy köztük ekkor még nem történt meg AZ, bár sokminden más igen. Nyomoztam, a másik oldali megcsalt férjjel együtt, akinek a feleség mindent részletesen elmesélt, hogyan állnak (mérges is volt a férjemre, mert még nem volt meg AZ, pedig ő már alig várta...), igy ezt biztosan tudtam, hogy nem történt meg a dolog.

13.23-as 72%-oska irtó buta! Amiatt meggyűlölni a női nemet, mert egy hárpiával élt, ez bizony nem sok észre vall.....

Sajnálni tudlak, amiért te is hagytad, hogy ezt tegye veled, de ne vedd egy kalap alá a hárpiát és a normális nőket, mert különben csak azt kapod, hogy mindenki bugyutának fog nézni....

Nekem is volt egy ilyen párkapcsolatom, én ugyanígy voltam.....tényleg nem volt 3. egyik részről sem, csak túl sok volt a vita és nem értettük meg egymást.

Nem akarlak elkeseríteni, de a te kapcsolatod sem fog már sokáig tartani, ez a végső felvonás, mielőtt végleg elköltözik, főleg, ha férfi vagy. Az, hogy mikor, függ attól, hogy van-e gyerek, van-e hová mennie, ha nincs gyerek és van hova mennie, akkor menni fog!!!! Függ attól is, van-e közös vagyon a lakásban, mert azt előbb elviszi, és utána szakít, ha akar. Én egy vékony alkatú hölgy vagyok és a nők félnek a férfi tetlegességétől, főleg, ha agresszív típus. A kapcsolatot én akartam felbontani, én szakítottam vele. Én megvártam, amíg a párom munkába megy, összepakoltam, bőrönd, cuccok a kocsiba és eljöttem. Tudtam, hogy ordítani fog és balhézni, ha közlöm vele, VÉGE, elhagyom, talán tetlegességre is sor kerül, ezért nem szarakodhatok akkor az összepakolással, nagyobb gáz lenne, még az is előfordulhat, hogy bosszúból nem enged összepakolni és kidob, a cuccaimat se tudom elhozni tőle...könyöröghetek majd megalázkodva a laptopomért meg a ruháimért....

Jól döntöttem, mert valóban nagyon ordított és nekem akart jönni, de elkerültük a verekedést és gyorsan eljöttem onnan....a ruháim, laptopom már biztonságban volt az új otthonomban, nem aggódtam az ingóságok miatt.

Jól döntöttem!

Ha még egyszer ilyen helyzetbe kerülnék, újra megtenném!

A férfiak, ha szakításra kerül a sor, nagyon agresszívakká válhatnak, okosan kell szakítani, ha a nő el akarja kerülni a verést meg a megaláztatást. Hál istennek nem volt sem közös gyerek, sem közös lakás!