Szakítsak, vagy tűrjem el?

Azt én sem értem, miért kéne elvetetni a gyereket? Amikor bevállaltad, tudtad, hogy milyen a párod és hogy nem fog változni.

Rokonokhoz nem tudsz menni?

Nekem is ugyanilyen a párom, bár nálunk még nincsen gyerek, ami tovább bonyolítaná a helyzetet. Neki is mindig minden más fontosabb, nagyon gyakran éreztem magam elhanyagolva. Sokszor említettem ezt neki adott alkalommal, de semmi változás nem vlt. Aztán jöttek a kiborulások. Akkor volt sírás-rívás a részemről, amikor rázúdítottam mindent. 1-1 ilyen után mindig változtatott és tényleg majdnem a tenyerén hordozott, de kis idő elteltével újra olyan lett, amilyen. Jelenleg is egy ilyen hullámvölgyben vagyunk, amit egyébként lehet nem fogunk már túlélni. Lassan 7 éve vagyok vele, de ez borzasztó, hogy ilyeneket át kell éljek mellette.

Szerintem nyíltan mondd meg neki, hoy nem vállalod a 2. gyereket, ha nem változtat. Persze lehet "blöfföl" majd és míg meg nem születik, jó lesz minden aztán majd utána megint ezt csinálja. De megmondhatod azt is, hogy ha így lenne, akkor pedig nemes egyszerűséggel elválsz tőle. Tudom, hogy sokan legyintenek erre a problémára, mondván sokaknak kisebb gondja is nagyobb ennél, de én megértelek, tudom milyen egyedül lenni egy párkapcsolatban.

Napi kb. 1,5 óra szabad program miatt válnál és abortuszra mennél?

Tudod én nőként mondom, hogy soha a büdös életben el nem vettelek volna..

BAsszus nem lehet hogy ez ilyen terhes hiszti?

ezért elválni 2 óra miatt!hagyd néha levegőt venni

L/30

Most komolyan nem hagysz neki két szabad órát naponta?? Komolyan mondom, piszok zsarnok vagy. Mindig minden fontosabb? Ember! Két retkes órát nem hagysz neki élni. Örül, hogy végre kiengeded a kalitkából.

Vetesd el! Nem való neked gyerek sem pedig házasság.

Gyakorlatilag bezsarolni a gyerekkel a férfit, hogy neked márpediglen minden szabadidődet kutya kötelességed az én kényem-kedvem szerint eltölteni..

A pasi helyében menekülnék és ezt nőként mondom.