Teljesen tanácstalan vagyok.13 éve élek a párommal, van 3 gyerkőcöm, egy közös. Már hosszú hónapok óta azon gondolkodom mit kellene tennem, elköltözzek, ne költözzek? .

Én megmondanám, hogy vagy párterapeuta vagy válunk.

Mit szólna a szomszéd meg hülyeség vagy nem értem miért számít.

Aki eddig süllyed, hogy így bánik a családjával, nem érdemes párterapeután gondolkodni. Önbizalom. Arra van nagy szükséged. Ajánlom figyelmedbe Csernus Imre: A nő című olvasmányát, komolyan mondom olvasd el, pedig én sem bírom ezt a palit, de olyan igazságokat mond ki, amit én soha nem mertem volna magamnak bevallani. Legyen erőd és lépjél, amilyen gyorsan csak lehet. Ilyen emberre nem szabad elpazarolni az életed, arról nem beszélve, hogy a gyerekeidnek is milyen rossz példát mutatsz.

A gyerekek ráadásul akik így nőnek fel, nem mondják ki sokszor, de iszonyú mély nyomot hagy bennük a szülei gyűlölködése, szenvedése.

Úgyhogy szedd össze magad és zárd le ezt az egészet. Egy ilyen ember nem érdemel meg téged. Egy határozott, önbizalommal teli nő hidd el sokkal szebb, vonzza az embereket, viszont egy határozatlan, boldogtalan nő csak taszít mindenkit magától.

Azért félsz, mert egyelőre még nem látod a jövőt. Nem szabad olyanokra gondolni, hogy nem fog menni, meg egyedül maradsz, arra kell gondolnod, hogy végre erős vagyok és otthagyok egy bunkó, szemét embert, aki nulla tisztelettel volt irántam. Biztos nehéz három gyerekkel egy ekkora döntést meghozni, de a magad és az ő érdekükben muszáj. Egy élted van, nem áldozhatod fel magad csak azért, mert nem mersz továbblépni. Legyél bátor és nagyon határozott, ha eldöntötted, hogy mész, semmi nem legyen, ami megingathat, tartsál ki.

Becsüld meg magad annyira, hogy nem hagyod, hogy lelki terrorban kelljen élned, mert arra rámegy a nőiességed és az egészséged is.