Teljesen tanácstalan vagyok.13 éve élek a párommal, van 3 gyerkőcöm, egy közös. Már hosszú hónapok óta azon gondolkodom mit kellene tennem, elköltözzek, ne költözzek? .

Szóval: állandó megaláztatás, veszekedés, lelki terror, gyerekekkel nem ember módjára beszél és velem sem, (nem bántja őket fizikailag) csak veszekedik, ordibál. Lehord bennünket. Én nem érzem magam mellette nőnek. Szex ritkán de akkor is bűntudatom van tőle. Nem akarom őt érzés. Jobb lenne nélküle mindenkinek. Nem jó ez így senkinek tudom jól, de mégis valami miatt nem tudom csak úgy elhagyni. Egyszerűen nem tudom hogy képes lennék megállni a helyem egyedül a gyerekkel. Most ott tartok hogy ma munka után haza megyek és összeszedek pár cuccot és elmegyek onnan, mert elég volt. De a ahogy jobban belegondolok ebbe a költözésbe máris meghátrálok. Félek az egész balhétól, mit szólnak az emberek. Pár hete elég sokszor kiborultam, és elkezdtem vele beszélgetni, de hol a pénz került szóba vagy az amit mindig mond "már megint volt időd gondolkodni" és itt végem van nem lehet megbeszélni vele semmit. Kértem hogy menjünk párterapeutához erre ő "nehogymár kidobjam erre a pénzt" na hát most akkor mit is csinálhatnék? Valaki erre valami tanácsot tudna e nekem adni? Vagy fogja, meg a cuccainkat és tűnjünk el onnan?