Megalazonak erzem az apasagi vizsgalatott, megis meg kell tenni?

Sógorkám szavaival élve: sz.rnibele. Itt csak egy valaki van megalázva és az az exed. És ami a legviccesebb, hogy magát alázza.

A gyerektartást ne mondd le. Ha nincs is rá szükséged jelenleg, akkor rakd félre. Beüthet a crack, de akár arra is jó lesz az a pénz hogy táborozzon a gyerek, vagy ha drágább hobbija lesz, mondjuk zene, egy jó minőségű hangszer nem két fillér.

Szerintem higgadjatok le mindketten és ne csináljatok semmit. Olyat pláne ne, amit később megbántok, vagy ahonnan már nincs visszaút. Mert simán elképzelhetőnek tartom, hogy még kibékültök, pláne ha már megszületett a pici. Ha pedig mégsem, akkor miért ne maradhatnátok barátok?

(Mellesleg ha neked nem kell a pénze, akkor apaságit is felesleges, mert az általában a tartásdíj miatt szokták kérni az apák.)

Egyre kevesebb a naív férfi, és az apa sohasem lehet biztos. Attól még, hogy a teszt azt mutatja, hogy ő az apa, nem jelenti azt, hogy soha nem csalták meg. És most nem az a fontos, hogy voltál-e mással, hanem az, hogy ő hogy érzi. Az élet magaláztatások sorozata, és erről a tesztről másnak nem is kell tudnia. Ha csak ez kell, hogy együtt maradjatok, akkor engedd meg. És utána éljetek boldogan. A bizalom nem születik, azért nap mint nap dolgozni kell. Nem keverendő a naívsággal. Most szerintem is beparáztatok mind a ketten, és neked még ott vannak a hormonok is. Dobd el a fenenagy feminista büszkeségedet, és próbáljatok meg kibékülni. Különben úgy fogsz járni, mint itt néhány válaszoló. 40+ éves magányos nőként fogsz itt érvelni a fiatal kicsit elbizonytalanott, terhes nőknek a válás mellett, a férfiak ellen. Ezt ugye nem akarod. :-)

Már megint egy házasság, és férj, mellé áltam. Említett hölgyem, kérem küldjétek a piros pacsikat.

Szia. Nyugodj meg és adj időt magatoknak. Én abból a szempontból vagyok hasonló helyzetben, hogy a párommal én is összevesztem amikor jött a baba. Mi nem voltunk együtt régóta, ugyanígy "védekeztünk" (habár az ő kérésére). Ő nem akart babát, konkrétan tőle én sem. Viszont mondtam, hogyha összejön akkor megtartom. Elöző párommal orvosnál is jártam mert babát akartunk, azt mondták nekem, hogy nehezen jön össze a baba, hát vele nem így lett.

Ami hasonló szituáció, hogy a terhességem elején én is nagyon rosszul voltam, minden szempontból. Ő egyáltalán nem akarta ezt megérteni. Tényleg lelkileg, testileg ki voltam. Bár szerintem ő kereste is a lehetőséget, hogy összevesszen velem és elmehessen, nagyon úgy tűnt. Főleg, hogy miután elment rá 2 hétre új barátnője volt, meg hogy még utána mi történt azt el sem mesélem. Én depressziós lettem, nagyon. Orvoshoz is kellett mennem. Nem az volt a rossz, hogy ott hagyott, hanem az ahogyan azt megtette. Nagyon patkány volt, azóta is az.

Én nem tudom a te párod miért nem bízik meg benned, de ne foglalkozz vele... próbálj ne foglalkozni vele. Én nagyon szomorú vagyok, hogy a babámnak az első 6 hónapban, ami közös életünk egyik legboldogabb szakasza lehetett volna- neki mégis mindent át kellett élnie velem. Ne tedd ezt a babáddal. Ha apaságit akar, legyen. Te mindent a babáért tegyél amennyire tudsz. Főleg nehogy abba az állapotba kerülj, mint én, mert a babára sajnos a depresszió épp olyan hatással van,mintha innál vagy cigiznél terhesség alatt. A baj az, hogy semmit nem tudsz tenni ellene. nincs olyan, hogy abbahagyod, mert ez egy állapot.

Szerencsém volt és mindenki mellettem állt, a családom és a barátaim.

Nekem ami a legjobban fájt, hogy semennyire nem tisztelt, mint a gyermeke anyját és nagyon mélyen megsértett a nőiességemben. Igen, ez nagyon fáj. Ez a legrosszabb, amikor egy kicsi élet ott dobog a szíved alatt és nem kapod meg a tiszteletet, a szeretetet, mint anya, sőt meg is próbálnak megalázni abban. Szörnyű. Valójában nem férfi aki megteszi ezt egy nővel. Nem tudok mit mondani a párodra, én most elfogult vagyok ez ügyben.

Én azóta tudom, hogy mennyire más egy olyan férfi társaságában lenni aki ebben az állapotban is és egyébként is odafigyel Rád és mennyire rossz döntés volt, hogy az "apával" bármikor is kezdtem. Csak hát sajnos "bajban ismerkszik meg az ember". :-( Úgyhogy azokra koncentrálj akik megérdemlik,mert valóban szeretnek. Az ő társaságukban meg fogsz nyugodni és rá fogsz jönni, hogy mindez nem Neked megalázó, hanem neki és ezek helyett az anyaságod lesz fontos. Fel a fejjel.