Törvényszerű, hogy a gyerek születése után megromoljon egy kapcsolat?

Nagyon hamar jön a gyerek aztán meg észreveszik, hogy nem csak annyiból áll az egész hogy: -jé 3-an vagyunk.

Anya kicsi majma meg a világ közepe apuka meg le van sz@rva, mert róluk van szó, pedig ilyenkor apa is születik, nem csak anya meg baba.

Szia!

szerintem ez nem törvény szerű mi 5en vagyunk testvérek a szüleim kapcsolata fantasztikus volt mindig és még most is az! Nekem négy gyerekem van és a párommal imádjuk egymást már 13éve!

Szia! Ez csak a mai divat, és ez tényleg így van. A szüleim nem váltak el és érdekes módon egyik közös ismerősük házassága sem romlott meg a gyerek miatt. Manapság már a válás is divat. Komolyan soha ennyi válást nem láttam még, mint manapság. Tönkreteszik a saját gyerek családmodelljét. Apukából hétvégi apuka lesz, a gyerek meg azt hiszi, hogy csak anya létezik. Kifacsarodott egy helyzet :(

Egyébként tény, általában a nők nem szoktak foglalkozni a férjükkel, utána már csak a gyerek, aztán ők vannak felháborodva, hogy az apa nem olyan jókedvű, mint mindig. Igaza van annak, aki azt írta, apa is születik, nem csak anya és baba.

A barátnőm 9 évig élt együtt a párjával,miután gyereket szült neki.A lány nem akarta,de a fiú nagyon ragaszkodott hozzá.Decemberbe született meg a pici,és apuka február elején felakasztotta magát.Pont előtte voltam náluk babalátogatóba,és tele folt panasszal,nem tud rendesen aludni,mert a gyerek folyton sír,egy csomó teher nehezedik rá,mert neki kell az orvoshoz menni,papírokat intézni ,stb.Persze,hogy neki kell,hiszen nem az anyuka fog rohangálni az újszülött babával.Ez szerintem minden normális családban így működik.Egyszóval a baba születése után jött arra rá,hogy mekkora felelősség egy gyerek,és már nem azt csinálja amit akar.A szerencsétlenségben a szerencse,hogy nem a gyereket bántalmazta,hanem magával végzett.1 héttel az apa halála után a barátnőm a szülés következtében kétoldali tüdőembóliát kapott.Az utolsó pillanatban ment dokihoz, épp hogy csak megtudták menteni az életét.Már jól van,de nagyon nehéz neki.

Ezzel a történettel csak azt akartam mondani,hogy szerintem nem mérik fel a gyerekkel járó nehézségeket,hogy fel kell adni valamilyen szinten a szabadságot,és az általuk legjobb utat választják.a menekülést.Ki más nőhöz,ki magányra vágyik,és ki a halált válassza.

Ez szerintem családban való példamutatás, magyarul családcentrikusság kérdése.

Egy nem családos, még nőtlen gyermektelen 29/F

Egyrészt a társadalom hazudik, képmutató módon a gyereknevelés szebbik arcát mutatja, elfeledkezve az áldozatokról. Aki ki meri mondani, hogy ez komoly munka, azt rossznak bélyegzik sokan. A reklámokban is mindig nevetnek, ha Petike összemocskolja a ruháját, vagy Ágika leveri a vázát. Semmi gond. Pedig ezzel meló lesz. Megnövekednek a költségek, kevesebb idő jut egymásra stb.

A másik fele, hogy a gyerek, akit anyu 9 hónapig a szíve alatt hord, olyan új minőség, amire anyu sokszor nincs felkészülve. Közelebb érzi magához, mint aput, és éppen ő hanyagolja el aput, miközben úgy érzi, hogy apu nem segít neki eleget, nem kel fel az éjszaka közepén stb. Kész is van a bonyodalom. Régebben a nagyobb családokban a nők segítették egymást, a mai, pirinyó családokban ez nincs megoldva. Vagy találnak külső segítséget (nagyi, tesó, bébicsősz, akárki), vagy magukra maradnak, a megnőtt terheléssel, ami nem mindig megy simán.

Én úgy látom, a kimenetel nagyban attól függ, mekkora volt a pár gyerekszületés előtti problémamegoldó képessége, és mekkora volt a kohéziós erő közöttük. Ha a gyereket azért vállalták, mert az "majd összetartja őket", "megold" problémákat (nem kell ezt tudatosan, kimondva, elég, ha tudat alatt ez van), akkor a kérdésedben vázolt szituáció szinte törvényszerű.