Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Válás » Boldogok vagytok a házzasságot...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Boldogok vagytok a házzasságotokban? Milyen a házasságotok? Hogy éltek egymás mellet, ha van már gyerek is?

Figyelt kérdés

Sokszor azt érzem, nem jól választottam. Van egy gyönyörű gyerekünk, de mégsem vagyok boldog a férjemmel, alig várom, hogy nélküle legyek, a kicsi minden vágyam és boldogságom, aki már lassan 3 éves. A férjemmel sokáig nem értettük meg egymást, viták voltak, végül megbeszéltük újrakezdünk mindent és együtt maradunk. Viszont nem merem magamhoz közel engedni, vagyis félek, hogy megbánt, hogy átver ismét és nem is szeret csak mondja, hogy hazug és megcsal. Sokat veszekedtünk, majd végül sikerült elérnem azt, hogy felhagyjon a link életével és velünk is törődjön. Mára minden jó lenne, de most már én nem vagyok olyan, amilyen voltam. régen mindent imádtam, bármit tett, csinált, szerettem odabújni hozzá, csókolni, ölelni, szeretkezni, de már nem. Hiába érzem a vágyat felé, ha nincs velem, amikor itt van, nem vágyok rá, inkább menekülök előle. Már azt is érzi, hogy nem is akarok vele szeretkezni, vagyis inkább rákényszerítem megam, de nem vagyok ot csak testben. Miért? Sokszor megbánt és mondd olyanokat, hogy váljunk el, ő ezt tovább így nem csinálja, mégis mikor régebben én kértem ezt(amikor fenyegetett és mindig szemétkedett velem), tiltakozott, könyörgött, hogy szeret. Akkor miért hozza most ezt fel ő, amikor valami máshogy alakul, mint, ahogy ő várná, számára ez olyan normális kijelntés. Egyik percben kimondja, a másikban pedig bújik hozzám.Nem értem. Sokszor azt érzem, igen jó lenne, ha külön válnánk, mert végre nem idegesítene minden , bármit is tesz. Máskor meg összeszorul a szívem, hogy elválunk. Hirtelen haragú a férjem és sokszor meggondolatlanul mondd, állítása szerint dolgokat, amik számomra bántóak, megalázóak és fájnak. Mert szerinte engem nem fog egy férfi sem elviselni, vagy biztos felpofoz, mert iszonyú vagyok.

Elismerem makacs tudok lenni. A gyerekünket imádom, szépen nevelem, tündéri kisgyerek, a családomért mindent megteszek. Itthon minden rendben, kaja van mindig, kedvesen várjuk haza, próbálok vele minden problémát megbeszélni, kevés sikerrel. A családom nem rajong a férjemért, mert inkább kihasználja az embereket és tesz magasról mindenkire, neki legyen jó, a többi le van ejtve. Ez a tulajdonsága nagyon kiábrándító és az a sok-sok fejemhez vágott megnyilvánulás is, amiket állítólag nem gondol komolyan.

Napokig tök jó minden, majd egyszerre minden megfordul és nem lehet vele együtt élni. Rengeteget változott, végre már törődik a kicsivel is, segít a háztartásban, ha itthon van, de csak néha. Ez nem is lenne gond, de legalább a gyerekkel lenne többet. Nem tetszik neki, hogy tanulok, ha alszik a bébi, de,máskor nem tudok, mert egész nap vele vagyok, így éjszaka tanulok és délután. Sokat itthon van és csak tévézik, vagy csavarog, ha kérem vigyázzon a babóra, szintén tévézik, nagy ritkán lefoglalja pl, ha főzök, de ha tanulni szeretnék, hogy maradjon több szabad időm a férjemre is, persze, hogy nem figyeli, rajtam lóg a gyerek. Állandóan a fejemhez vágja, hogy elege van abból, hogy csak tanulok, nem bújunk össze a tévé előtt... Ami hülyeség, mert én próbálok, de ő akkor nem akar, vagy fáradt, vagy ezt-azt amazt csinál. Hetente 2 este nem tanulok, pont ezért. Mégis mindig azt várná, hogy állandóan az óhajait lessem, körbeugráljam... Pedig mindig én kelek a kicsihez, ő alszik 10-ig délelőtt, addigra én már megfőzök és hasonlók. Neki van szabad ideje nekem semmi!!

Más is van így? Hogy lehet ezt megoldani? Valóban külön lenne jobb? Vagy tényleg velem van a baj?


2010. máj. 22. 22:01
1 2
 11/13 A kérdező kommentje:
Köszsönöm. Tehát az javaslod, hogy még egy utolsót beszéljek vele. CSak tudod ott kezdődik a baj, hogy nem is lehet vele beszélni, mert mindent személyes sértésnek vesz, ha valamit bírálok és nem tetszik, kérem változtasson és egyből támad, bánt. Majd elfajul a beszélgetés és sehová se jutunk, mert vele ésszerűen nem lehet semmit megbeszélni, megsértődik és kijelenti, hogy ő nem akar elválni. Majd máskor meg el akar és mire odajutunk, hogy na akkor vessünk véget, ha ezt akarja, már visszatáncol, hogy én akarom ezt nem ő és majd visszasírom én őt, mert jól megpüföl majd a következő. Tehát kicsit primitív sajnos, nem tudom hogy kellene velem megbeszélni, mert nagyon a felettem érzi magát, ha veszélyben van, támad.
2010. máj. 23. 13:04
 12/13 anonim ***** válasza:
Ezért kell nagyon jól végiggondolnod, mik is konkrétan a problémáid, a beszélgetés elején leszögezni, hogy ezekkel nem tudsz tovább így együtt élni. Valahogy megpróbálni megfogni, hogy értse, ez most már más beszélgetés, mint az eddigiek voltak, és nincs olyan, hogy ő továbbra is éli a saját kis életét, semmibe véve a te igényeid. Ha nincs változás akár külön is mehetsz... bár tudom ez nem olyan egyszerű, csak szemléltetni, hogy komolyan gondolod... rá kell ijeszteni, és akkor majd kibújik a szög zsákból, harcol értetek vagy sem. Ha nem, ki kell dobni a szűrét, mert tönkre fog tenni. Ha megy utánatok, kell adni esélyt, de csak a megváltozott szabályok mellett. Jogod van a boldogsághoz, ha neki a kényelmes élete kell, ám legyen, de nélkületek. Ne hagyd magad, szerintem sikerülni fog!
2010. máj. 23. 14:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/13 anonim ***** válasza:
En esetem ugyanez nagyon a parommal.
2018. aug. 12. 00:41
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!