Mi van akkor, ha a gyerek az apát szeretné választani?

Azért azt gondoljátok végig, miért az apjával akar lenni. Nem mindegy, hogy azért, mert nagyon apás, vagy mert eddig te játszottad a rossz zsaru szerepét, és azt hiszi, az apja majd mindent elnéz neki.

AZ sem mindegy, hogy apuka akarja-e vállalni, mennyire megbízható.

Ha a törvény még nem is veszi figyelembe, hogy egy 8 éves mit szeretne, te és az apja még figyelembe vehetitek, és közösen hozhattok egy olyan döntést, ami mindenkinek megfelel.

Ha az apja megfelelően tud gondoskodni róla és ugyanúgy megfelelő körülményeket tudna biztosítani, és a nevelésben is tartaná magát azokhoz az elvekhez, amiket közösen képviseltetek eddig, akkor lehet figyelembe venném, hogy mit akar a gyerek.

Mindenki vagdalkozik, hogy kit érdekel, mit szeretne, nem tudja, mi a jó neki, blabla, közben semmit nem tudunk az apáról, aki nem mellesleg ugyanolyan teljes értékű szülője, mint az anya, nem kevesebb, és amennyiben szeretné vállalni a nevelést, nem látom be mitől kapna a nő előjogot erre, főleg ha a gyerek sem ezt akarja.

Ha nagyon nem bírtok megegyezni, lehetne közös felügyelet.

Azt mindenképpen vedd figyelembe, hogy egy fiúnak férfi kell, férfiminta, apakép.

Tehát ha nem is az apjához kerül végül, de mindenképp törekedj rá te is, hogy egyensúlyban legyen a kapcsolattartásuk.

Válás szempontjából kritikus korban van, ugyanis hamarosan a férfi oldal elsajátítására lesz szüksége ami az életben való érvényesülést teszi majd neki lehetővé.(kamaszodni fog)

És fontos, hogy tőled is megkapja az érzelmi támogatást, a melegséget(nem kiszolgálást és körülugrálást) amit egy anya nyújtani tud.

Ha intelligensen akarjátok kezelni a helyzetet a gyermek érdekeit szem előtt tartva, akkor összedolgoztok a nevelésében ő érte.

Kérdésedre válaszolva:

Tehát ha jól értem az a problémád, hogy a komfortérzeted a gyermek közelségét kívánja.

Ilyenkor célszerű megvizsgálni saját motivációnkat.

Azért "kell"-e a gyerek mert nem tudsz mit kezdeni magaddal és fenntartja a látszólagos önbizalmadat, hogy szükség van rád, vagy az Ego-d sérülésnek éli meg mert nem téged választott, vagy nem bízol az apjában, vagy ez anyai szeretet?

Melyik?Illetve mit érzel?

Semmiképp sem kérdeztem volna meg a 8 éves másodikost, kivel akar élni. Egy ilyen kérdést egy ekkora gyereknek egyszerűen kegyetlenség feltenni, nem kellene választás elé állítani.

Hogy miért nincs egyenlőség gyerek és felnőtt között úgy, mint férfi nő között? Mert az egyik gyerek, nem beszámítható, fejlődésben van(annak is eléggé az alján a 8 éves), amíg egy férfi és egy nő már hasonló korban van (elvileg) mindketten érettek.

Ha a megkérdezésünk nélkül mondogatná, hogy az apjával akar menni, akkor szerintem vagy sajnálja(remélem nem úgy adtátok elő, hogy apu a rossz és elküldjük) vagy tényleg jobban kötődik hozzá. Utóbbi esetben súlyosan magamba néznék és minden követ megmozgatnék, hogy javítsak a kapcsolatunkon. De akkor is velem élne. Viszont az apjának megmondanám, ha előzőnap szól, hogy benézne, vagy véletlenszerűen bejelenti és épp jó nekem, akármikor jöhet, a legfontosabb, hogy közel maradjanak egymáshoz a kicsivel.

Ha te nem tudod, mi legyen, tehát lehetőségszámba jön, hogy ne legyen mindennap veled a gyereked, akkor sürgősen keress fel egy pszichológust, mert a gyerek jól érzi, veled nincs szoros kapcsolata.

Rendes esetben a szülők mind maguknak szeretnék a gyereket, hogy annyi időt tölthessenek vele, amennyit csak lehet. Nyilván erről csak indokolt esetben mondanának le.

Szerintem keressetek fel 3an egy pszichológust, mert a gyerek sajnálja az apját, mert el kell mennie, és ezért akar vele maradni. Az én öcsém is sajnálta apát, az anyám engedte is, hogy vele menjen elsősként, már aznap este sírt anyáért és vele akart maradni. Legközelebb tiniként lépett le érdekből, mert apánál gazdagság volt, szerintem még nem gondolkozik egy 8 éves érdekkapcsolaton.

Szépen menjetek el beszélgetésre szakemberhez, hogy kiderítse az okot. Egyáltalán ne mutasd a gyereknek, hogy neheztelsz rá a döntés miatt, vagy ennek nem így kellene lennie.

attól függ, milyen apuka az apuka.

az én apukám például sokkal engedékenyebb volt, nem ő szólt ránk sose, nem ő fegyelmezett, hanem inkább anyukám. apukám valamilyen szinten felelőtlenebb volt.

ha a te gyereked apja ilyen, és ezért akar vele lenni, akkor inkább ne engedd.

de ha egy rendes apuka, megbízható, szeretné a gyereket, és a gyerek is inkább vele szeretne lenni, összenőtt vele, akkor szerintem nem lenne szép dolog elszakítani őket a saját önzőséged miatt.

ha annyira szereted, továbbra is tarthatod napi szinten vele a kapcsolatot.