Mit rontok el? A világ legszornyubb anyukája vagyok? Mit tegyek?

A babám éjjel majdnem 3 óránként kel fel, cici, kikopi, cici, megint kikopi, ha nem adok, ordít. Probaltam vizet adni, semmi. Kiságyban is ordított világ életében, azt hittem, ha vele alszok, jobb, de ez se jó. Napközben 1x fel vagy 1 órát alszik. Este 11kor kezdődik a kálvária, kB fél 2 2 ig, utána reggel 5ig alszik, megint cici és alszik 7 8 ig is. De az a baj, nagyon felmegy a pumpa bennem már, amikor 3x kopi ki de után vissza fordul a cicire. Van, hogy tapit adtam éjjel, kicsit iszik, aztán elutasítja, egyébként napközben is max 2 kortyot tudok bele eroszakolni, pedig nincs annyit tejem már, hogy elég legyen neki, inkább komfort szopik vannak. De engem már idegesít, hogy nem tudok pihenni, legalább éjjel is, eddig mindig vissza tudtam, aludni, de mostanában miután nagy nehezen vissza alszik kB 2 óráig kukorekol ok. Ingerült vagyok, feszült, és már utalok szoptatni. Kevesen mondják ki, de olyan irigy vagyok azokra, akiknek külön ágyban, külön és végig alussza a babajuk az éjszakát. Nekem nem sikerült erre raszoktatni, mert nem jött be a sír és ordít, beteszed visszateszed módszer. Emiatt tokre azon az elven vagyok, hogy a 2. Babát taoszerezem, így nem fog a mellen lógni. Amúgy a cumit is kikopdosi mostanában... El vagyok keseredve, mert mindig mondja a védőnő, hogy éjjel ne cicizzen, egyen már rendesen, stb, hiába mondom, hogy a tapit is elutasítja, néha bele lehet tuszkolni, meg vizet iszik napközben, de sajnos nem úgy megy ez, mert küzd minden ellen a gyerek.

Bocsánat a hosszusagert, már teljesen kivagyok, egy darab kakinak érzem magam, utalom magam emiatt, mert biztos más anyuka szeretettel fordul a babajahoz, de én még csak ideg beteg leszek. De nem akarok az lenni. Segítség!!