Őszintén, más is utál gyereket sétáltatni? Mivel kötitek le magatokat?

Ja, az kimaradt, hogy ha alszanak, akkor semmit nem csinálok közben, csak nézek ki a fejemből. Tényleg jó érzés néha semmit sem csinálni. Ha valamelyikük, vagy mindkettő ébren van, akkor "beszélgetünk", szeretem nézni, ahogy rácsodálkoznak a világra.

(utolsó voltam)

Én alapból utálok kint lenni (főleg itt, pici településen), úgyhogy az elsővel nem is igazán mentem ki egyedül, rohadt bénának éreztem magam hogy csak úgy céltalanul megyek az utcákon.

A másodiknál a pokémon go segített kicsit jobban meggyőzni amíg a nagy oviban volt

Huhh én is utálom, a mai napig nen szeretek velük kimenni, pedig a nagy már 4,5 éves, a kicsi 1 és már jár, szóval már nem csak a babakocsival kínlódok. A babakocsit eleve utálom, ha nem muszáj valamiért azt vinni, akkor hordozok inkább. De nem tudom, én halálra unonm magam, ők elvannak, mászkálnak, a nagy motorozik, biciklizik, görkorizni próbál, a kicsi csak élvezi, hogy jár, labdát kerget stb, én meg malmozok, nagy élmény. Ha beszállok, és csinálom velük, az is olyan hogy egy ideig elvagyok, de aztán nekem már nyilván uncsi a 120. virágot rajzolni a betonra.

És nem, nem a gyerekekkel lenni nyűg, bent baromi jól elvagyok velük, én kint egyszerűen nem tudok mit kezdeni magammal, valahogy a kinti játékok nekem nem jönnek be, gyerekként is bent éreztem magam jobban. Nyilván kimegyek velük, mert muszáj, de őszintén, várom, hogy a kicsi is akkora legyen, hogy kimehessenek nélkülem a kertbe, és elég legyen főzés közben rájuk nézni az ablakból.

Céltalanul sétálni a halálom, mindig összekötöm bolttal vagy valami hasznos dologgal is.

25-ös: ezt én is írhattam volna. :D

Itt vidéken (nagyközség) sincs semmi látnivaló, én inkább a céltalan sétálás helyett intézem a boltot, stb. Én sem tudok csak úgy menni utcáról utcára.

Az én lányom már 11 hónapos, így annyiban változott a helyzet hogy ha látunk cicát vagy valami érdekeset akkor megállunk, ő jókat szórakozik. De viszont kb 3 hónapos koráig nem maradt meg a babakocsiban, a levegőzés arról szólt hogy kimentünk az udvarra, rosszabbik esetben csak ordított, ha szerencsém volt elaludt és csak utána toltam ki az utcára.

Nyáron/ősszel megint más volt, kint voltunk az utcán egész délután (ha már nem volt nagyon meleg), ő elnézelődött, én meg beszélgettem a szomszédokkal. Ha jó idő van mindenki kint van, teljesen más mint ilyenkor. Már várom a tavaszt...