Miért érzem szar anyának magamat?

Biztos rengetegen éltek át azt, amit én most. Már úgy vagyok vele, hogy örülök egy részről ennek a vírusnak, hogy van kifogás, miért nem talákozok anyóssal, és a férjem oldalán a rokonokkal... (viszont a saját családomért sírok, apám még nem is látta a gyermekemet!! 120 km-re nagyvárosban laknak, tüdőbeteg, nem kockáztatunk)

Szóval: nagyon egyszerű oka van: férjem családjának felfogása: 3 óránként szoptatás, közte tea vagy víz. A gyerek ne legyen kézben, mert elkapatom. Megállás nélkül ezt a kettőt hallgatom. Nem értik mi az az igény szerinti szoptatás, azt hiszik hogy szenved és azért sír a babám, mert nem adok neki teát. Már örülök, hogy nem kell velük találkozni. Az én családom sokkal modernebb, tetszik is nekik az iszsz, pedig ők is abban a korban szültek, amikor a teázás volt a divat. Ők mindenben támogatnak, úgy csinálok mindent, ahogy az ösztöneim súgják, igenis felveszem, amikor sír. Pár napja édesanyám azt írta nekem, hogy nagyon sajnálja, hogy ő nem így csinálta, és sokkal többet kellett volna velünk foglalkoznia, csak az anyósa nyomására csinált mindent úgy, ahogy...

Az a baj ezzel az egésszel, hogy folyton azt érzem, hogy a férjem családja szar anyának tart ezekért, pedig mélyen tudom, hogy helyesen csinálom... de szerintük szomjazik plusz el van kényeztetve... hat hetes a gyermek! szerintem ennyi idősen nem lehet elkapatni...

más is volt így, hogy csak a kioktatást kapta? komolyan örülök neki, hogy nem kell folyton ezt hallgatnom, anyós se jön át magyarázni (Szomszédban laknak).

Egyszer vége lesz ennek a vírusnak, és akkor majd hallgathatom a többi magyarázást is, ahogy nő a gyerek...