Ha a gyerekem nagymamája annyit van a gyerekkel, mint a gyerek velem az miért baj?

Mért ne csinálhatna a gyerekes gyerektelen programot, ha közben vigyáznak a gyerekre, nem értem?

Az idő felében???? Mert ugye itt az a helyzet, hogy annyit van a mamával is, mint az anyával.

Gondolom, ebben a közösen töltött idő is benne van, együtt vacsorázik a család, meg ilyesmi.

Sok előnye van a nem-atomi családnak, ahol működik. Az anyuka barátnője meg szép kis barátnő, hogy a másikat vegzálja.

"Magamnak szültem, én akarom nevelni"

Ez a másik véglet amúgy. Én a világnak, az életnek, önmagának szültem a gyereket, minèl több hatás éri őket, annál jobb, de tudom, most ez is divat, hogy ha a nagyi csak bármit is másképp csinál, eltiltják tőle a gyereket, nem vethet fel semmit és nem érvelhet, mert a gyerek anyukáé és kész.

"Okoska", ahogy írtam, régen a gyerekek a nagymamára voltak bízva. Ha itt élne az anyám, engem nem zavarna, ha minden nap vele van a gyerek, amíg én a házimunkát csinálnám, akkor szuper rend lenne, menő kajàk, mindent varrnék magunknak, sütnék kenyeret, sokkal szuperebb lenne a kert stb.

Nem írta le a Ķérdező, pontosan hogyan telnek a napjaik, nem hiszem, hogy minden nap buliznak. Ha mondjuk heti 1-2x elmennek vhová este, az tök oké, Nyugaton teljesen megszokott.

Itt nálunk valamiért azt hiszik, hogy a gyereknek egy fojtogató mártíranyára van szüksége, aztán nem értik, mért menekül előlük, vagy mért lesz mindenre alkalmatlan felnőtt.

De nyilván sok család és sok élet van, en utálom ezt a kérdezgetést, hogy minek szülte valaki a gyerekét. A leírás alapjàn ez egy harmonikus, boldog család. Ennyi.

Ha zavar hogy annak az anyának könnyebb az élete, mégis csak az irigység áll a háttérben.

Jaj istenem, ezek a "pofámról lesülne a bőr" meg "én bezzeg magamnak szültem, nem másnak" kommentek.

Aztán meg amikor a nagyit nem engedik be a lakásba, mert egy mérgező mártír, akkor meg megy itt a műsor, hogy de joga van, nem lehet eltiltani, a gyereknek nagyi kell.

Együtt laknak és működik, a nagyinak megvan az élmény, hogy kisbabával alhat. Most miért nem lehet ennek örülni, de komolyan? Egy ilyen elcseszett világban, ahol a legtöbb öreg olyan egyedül van, mint a kisujjam. Én örömmel olvasom ezt, annak ellenére, hogy nem csinálnám így.

Én nem mondom, hogy irigykedőek ezek a kommentek, inkább azt mondom, hogy frusztráltak, önigazolók, levezetik a feszültséget. Hát ez van, ilyenek vagyunk. Ha látunk valamit, ami nem pont úgy van, ahogy mi elképzeltük, az rögtön mit képzel magáról.

Kérdező, ha ti boldogok vagytok így, akkor minden nagyon jól van úgy, ahogy van, anyósod pedig olyan unoka-élményben részesül, amelyről a legtöbb nagyi csak álmodhat. A barátnőd véleménye érdekes abból a szempontból, hogy milyen ítélkezés megy manapság, különösen a szerepükben ragadt anyukák szeretik nagyon élesen megmondani a tutit. De ennyi. Szokatlannak lehet, hogy egy kicsit szokatlan, de az nem jelenti azt, hogy gáz.

Gondolom, a barátnőd jól megszívta, nincs vagy alig van segítsége, és kínlódhat egyedül. 😔

Nincs ezzel semmi baj. Arra figyeljetek majd, hogy a későbbiekben egységes legyen az álláspontotok a nevelési-fegyelmezési helyzetekben. Ne az legyen, hogy a mama lesz a "jó zsaru", te meg a "rossz zsaru", az nem tesz jót.

Mi hazaköltöztünk ideiglenesen(1 éve ittvagyunk már) anyámhoz..

Nálunk rémes nagyi, mikor külön éltünk is az volt. Egy rendes, segítőkész, Önzetlen!, barátsàgos, kedves, türelmes nagyinak nagyon örülnék, de akkor is heti 2-3 x pár órànál nem kellene többet a jelenléte, esetleg heti egy esti babavigyázásra, hogy nyugiban szexelhessek.

Legyenek fix napok, mikor nagyizik, anyádat nagyinak hívd, ne anyának, és nem lesz gond. Kötődni meg.. aki rendes a gyerekkel, ahhoz fog kötődni. Én pl jobban szerettem az unokatesóimat mindig is, mindig sírtam és nem akartam hazamenni tőlük, sosem hiányoztak a szüleim, évente 4 hetet voltam velük.

Az én nagyim nevelt kb anyánk helyett, ugyanannyit, de inkább többet voltunk vele, többet játszott, takarított, főzött, többet beszélt velünk. Nem szerettem meg jobban, mint anyámat, mert ő is ideges, kiabálós, nem eléggé odafigyelő típus, de rajta legalább éreztem, hogy akar vele. foglalkozni, velem lenni, csak nehéz volt elviselni, ahogy bánt velünk/velem.

Összetett dolog a kötődés, nem csak az idő, a mennyiség, hanem leginkább a minőség számít szerintem.

Nagyon durva, hogy ott is aludhat a baba, pedig egy házban éltek. Ha máshol lenne, akkor normális lenne, de így szerintem nincs. Egy szerethető nagyi előny, de hagyd segítőkész nagyi szerepben, hogy a gyerek szemében is az lehessen, nehogy az maradjon meg benne, mint bennem, hogy anyám lepasszolt, mert csak útban voltunk, hogy a házassága jobb lehessen.

Heti 3x4 óra teljesen rendben van, meg egy szabad este.