Aki fiatalon szült annak is így volt?

Általában nem kor függő, hanem sok egyéb tényezőtől függ. Pl mennyire tudsz gyorsan belerázódni az új szerepedbe, mennyi segítséget kap az ember, és ami a legfontosabb milyen természetű a baba.

Pl egy hasfájós éjjel-nappal üvöltő baba mellett nehéz élvezni az első három hónapot. Mert kb a túlélésre játszik az ember. De aztán egyre inkább kisimul minden, még ha több emberes baba válik belőle akkor is idővel könnyebb lesz.

Valószínűleg csak fáradt vagy, majd ahogy nő és egyre több lesz a kapcsolódási pont úgy egyre jobban fogod élvezni is.

19 voltam az elsőnél. Nagyon vártam, meg volt mindenünk, és a babának is. Mégis vele voltam a legtürelmetlenebb, idegesebb. Vége lett az addigi életemnek kb. Vége lett a szabadságnak, a jövés ménesnek, nagy alvásoknak, a szép feszes modell testemnek. Utólag azt mondanám, hogy volt egy kis depresszió, de ezt akkor nem ismertem volna be. Aztán 21 voltam mikor a második babám született. Addigra elfogadtam az új életemet, belerázódtam. Minden szuper volt a 2. Gyerek után már. Aztán 28 évesen szültem újra. Most érzem a legnyugodtabbnak magam. Olyan, mintha most értem volna meg igazán a feladatra.

Szerintem igen, lehet köze a kornak ehez az érzéshez. Lehet, hogy nálad is elmúlik, de az is lehet, hogy segítség kell. Jó lett volna ha akkor valaki felismeri és segít nekem, mondom, én magam akkor nem láttam ezt be.

Leginkább attól függ, hogy mennyire él valaki álomvilágban a gyerekvállalással kapcsolatban. Sajnos nagyon sokan nincsenek tisztában a negatív oldalával. Nyilván nem sokat segít, hogy mindenhonnan csak a tökéletes család (nagyfiú kislány apa anya kiskutya mindenki boldogan mosolyog, a gyerekekkel soha nincs semmi baj) ömlik.

Nekem meglepő hogy mennyien állnak úgy hozzá, hogy jajj hát velük úgy se történik ez vagy az, a gyerek úgy se lesz ilyen meg olyan, sétagalopp lesz az egész.

Nyilván aki nem gondolkozik rajta sokat, nem néz utána fontos dolgoknak meg nincs tapasztalata az a gyereknevelésből egy cuki mosolygós kisbabát fog látni pici lábacskákkal és ennyi. Így sok embernek hatalmas csalódás amikor szembesül a gyerekvállalás valódi oldalával amiben nagyon sok a negatív és nehéz dolog is.

És igen, ehhez közrejátszhat az is ha valaki fiatal. Kevesebb élettapasztalattal hajlamosabbak az emberek nagyon naívan állni dolgokhoz. Pláne ha valaki gyerek még fejben, ami 18-20 évesen abszolút nem ritka, de sokaknál 25-30 évesen sem. Én nem gondolom helyesnek ha gyerek vállal gyereket, ez lesz belőle, egy nagy csalódás és belerokkanás a gyerekvállalásba. Vannak természetesen kivételek. De nem véletlenül nem szokás már fiatalon gyereket tervezni.