Nagytesó nem foglalkozik a kistesóval?

Hidd el, egy gyerek nem tudja, mi a kistesó pontosan, nem mindig tudják, hogy nem olyan lesz, ahogy elképzelik, ezáltal nem lesz érdekes, amikor világra jön, illetve nem tudják, mivel jár a kistesó.

Ott vagyok pl én.

A tesóm kistesót akart, megkapott engem, 6 év a korkülönbség. Már, ahogy megszülettem megjegyezte, hogy nem úgy nézek ki, ahogy elképzelte, de utána arra is rájött, hogy nem vagyok játékszer, aki mindig ott van, hogy játszon velem, meg arra is, hogy nem lehet bevágni a sarokba, amikor elunt.

Ráadásul, amikor középcsoportos ovis lettem a szüleim rábíztak és negyedik osztályos koromig ő hozott és vitt engem.

A szüleim rájöttek arra, hogy sokat spórolnak, ha nem csak a suliba visz, suliból elhoz, hanem, ha mindenhova elvisz, mindenhonnan elhoz (tehát nem kell szitter) és, amikor nincs suli, vigyáz is rám, meg beszél a tanáraimmal, ha kell, stb.

A tesóm megcsinálta, de, ha épp olyanja volt, megpofozott, vagy leordította a fejem, mert ő se tudta addig csinálni a dolgait, meg nem volt hangulata mindig a társaságomhoz.

Kamaszkorában a tesómnak hangulatingadozásai voltak, emellett a kudarcot vagy a magányt nem bírta elviselni. A depresszióra is hajlamos volt.

Viszont alapjáraton törődött velem, szeretett engem, csak nem volt mindig türelme hozzám.

DE!!!

Most felnőtt és a két gyereke közt hat év van.

A nagy magától megy segíteni, ezt elfogadják, de ők maguk nem terhelik le úgy, mint egykor a testvéremet.

A tesóm felnőttként türelmes, megértő és elmúltak a hangulatimgadozásai, emellett nagyon bölcs, mert már ötödikes kora óta magára volt utalva.

A szüleinkkel is szorosabb a kapcsolata.

Ogazából elrontottam a tesóm gyerekkorát, mert megszülettem, de értékes felnőtt lett belőle.

Sokszor gondolkodok el azon, hogy mi lett volna, ha anyám elvetél és a testvérem nem kerül a nagytestvér szerepébe.