Az szégyen lenne, ha hívnék egy bébiszittert és elmennék pszichológushoz úgy, hogy nincs szülés utáni depresszióm?

"Ha meg annyira az anyjára lenne szüksége, akkor nem sírna az én karomban."

Jajj, te semennyire se érted a saját gyerekedet!

A pszichológus nagyon-nagyon kell neked, ezt a babád érdekében is mihamarabb lépd meg!

"És mindig én vagyok lecsesszintve, hogy nem tudom visszaaltatni a gyereket"

Hopp, ez újdonság. Osztán ki csesz le érte? Aki lecsesz, vissza tudja altatni? Vagy legalább megpróbálta már? Átvette már a kezedből, sétált vele félórákat-órákat énekelve-nyugtatva a kicsit?

Nem lehet, hogy a családi környezet sem túl támogató, és ezért vagy kikattanva?

Tudod mi a baj? Az írásodból a lényeg mindig te, te, te. Egyszer se jön át hogy aggódsz mert sokat sír (hasfájás, félelem a nagyvilágtól), vagy mert nem alszik eleget. Azon stresszelsz, hogy veled mi van, te nem tudsz futni, te nem tudsz aludni, te, te, te.

Nem akarlak megbántani, én is piszkosul kétségbeestem az elején, de MINDIG a baba kényelme volt az első.

Ilyen hozzáállással szerintem rossz ötlet volt a gyerek. 0 anyai ösztön, te magad írtad, hogy kárt fogsz a babádban tenni, normális vagy?

Pszichológushoz tuti menj el, nehogy szegény tehetetlen babádnak árts.

És nálad lehet mégis jobb ha bébiszitter vigyáz rá, mert én amíg ilyen mentális állapotban vagy, ennyire én központúan állsz ehhez, jó szívvel nem bíznám rád azt a babát.

Nem azzal van a baj, hogy fáradt vagy, meg besokalltál, hanem hogy úgy beszélsz a saját gyerekedről, mintha valami kis pióca lenne aki miatt nem tudsz csak magaddal foglalkozni.

Nem a bébiszitter a szégyen, a pszichológus pláne nem, te magad vagy a szégyen.

Bocs ha nyers voltam.

Kerdezo!

Ne törődj a leszóló kommentekkel. Nem, nem a gyerek kényelme az első. A gyerek szükséglete az első. A SZÜKSÉGLETE.A kényelme másodlagos. A gyerek szükséglete pedig sosem mehet a gondozója kárára, ahogy a kényelme sem. Sokan nem értik, hogy nem egoizmus az, ha az anya magára is akar gondolni, ha néha magát helyezi előtérbe. Boldog gyereket csak boldog ember tud nevelni.

33!

Értő olvasás megy azért? Konkrétan ez a rész, itt: "Kárt fogok neki okozni, mert nem tudom elaltatni se megnyugtatni. " Ez nem azt jelenti ám, hogy szándékosan ártana a gyereknek,hanem azt, hogy azon aggódik, a gyereknek kára származik abból, hogy ő se elaltatni, se megnyugtatni nem tudja.

Azért elég kemény, hogy páran hogy oltják ezt a friss, elsőgyerekes anyukát, nem véletlenül tanácsolják, hogy bárhonnan kérhetsz segítséget csak internetes fórumokra ne irkálj...

Nem tudtok róla semmit, leírt ide egy kétségbeesett kérdést, mert tehetetlen, nem akar rosszat a gyerekének, és nem önző, csak a kimerültség elérte nála azt a pontot, amikor valószínűleg akkor se tudna már pihenni, ha akarna. Nem mindenki egyforma anya, mint ahogy nem vagyunk egyformák emberekként se. Mindenkinek más idő szükséges ahhoz, hogy összehangolódjon a gyerekével, van, akinek ez könnyebben, van, akinek nehezebben megy. Az alapján amiket ír, a gyerek valószínűleg hasfájós, ideges szegényke és biztos vagyok benne, hogy szinte folyton ordít. Ezt azért tényleg nehéz kibírni, főleg, ha azt se tudod, mi baja... szóval próbáljatok már meg kicsit megértőek lenni, valószínűleg depressziós, csak nem ismeri fel.

Elnézést tényleg félre olvastam, így egy kicsit visszább veszek a felháborodásomból.

Úgy értelmeztem bántani fogod.

Figyelj. Az eleje piszok nehéz, de elmúlik ezt garantálom.

Én minden nap sírtam, egyedül éreztem magam, pláne bezárva a covid tetőzése miatt. Nem volt el sehogy, csak karban, és folyamatosan sírt.

Ami segített:

- Ha sírt, nem úgy kezeltem, mintha rossz lenne neki, hanem kommunikációnak tekintettem, mert az is.

- Ha hasfájós a baba, akkor próbálj ki tornásztatást, simogatást, masszázst, különböző pózokat amiben tartod pl. azt a "tigris a fán" pózt, vagy cseppeket, gripe watert stb. Segíts neki túl jutni ezen az időszakon, arra gondolj, neki milyen nehéz ezen az új helyen, új fájdalmak, gravitáció, emésztés, pukik, bugyog a hasa stb.

- Lehet a közelségedre vágyik, szerezz be egy hordozókendőt. Nekem hatalmas megkönnyebbülés volt, hogy megtudtam inni a kávém reggel. De hidd el, nem egy bébiszitter ölelésére van szüksége hanem az anyukájáéra. Még ha úgy is látod, hogy nem nyugszik meg, másnál se fog, igy csak lepasszolod a problémát, nem megoldod, márpedig a babádnak megoldás kell, hogy ő is jól aludjon.

- altass hason. Mióta nem érdekel hogy mi a javaslat a who szerint, a fiam úgy alszik mint a bunda, és a sírást kb elvágták. Végig azt hittem hasfájós, pedig csak piszok álmos volt folyton, mert a hülye háton altatás egy kalap sz@r.

Az elején a férjem csinálta az éjfél körüli etetést, én meg feküdtem 9-kor a gyerekkel, így hajnal 3-4 körülre amikor a kövi etetés jött, addigra tudtam aludni 6-7 órát, de ebben kell egy jó partner, illetve cumisüveg, de ettől meg sokan paráznak, nehogy átszokjon a gyerek arra.

A takarítás várhat.

A főzés várhat. Rendelj inkább. Ha van pénz szitterre, van pénz heti ketszer egy takarítóra, meg kaja rendelésre.

Ha jön a takarító legalább nem leszel egyedül.

Egyébként 3 hós korában ezerszer könnyebb lesz, csak addig tarts ki.

A depresszió miatt meg menj el pszichológushoz.