Más is érzett így mikor megszületett az első gyermeke?

2 hónapos a kislányunk de szülés óta nagyon nem érzem jól magam. Nagyon hiányzik a régi életem ami tudom önzőség. Ha egyedül vagyok vele nagyon sokat sír nálam. Büfiztetéskor, vagy ha próbálom elaltatni. Napközben sokszor felébred így el se tudok mozdulni a kiságytól. Borzasztóan fáradt vagyok és sose tudom kialudni magam. Igaz hogy egyszer kel fel éjszaka de előtte nyugtalan már éjfél után vagy fél 2től 3ig. Anyósoméknál lakunk a tetőtérben és tényleg sok segítséget kapok de az állandó éjszakázások kimerítenek. Náluk mindig hamar megnyugszik vagy nem is sír . Nálam valahogy nem szerethet vagy nem tudom. Szoptatni sose tudtam mert a szuloszobán ajánlott bimbóvédőt kezdettől cumizásra használta csak így a rengeteg levegőtől hasfájós lett. Sajnos így az a kötődés sem alakult ki. A terhesség és a szülés nem viselt meg ennyire pedig eléggé fájt és rosszul is vtam előtte. Semmi házimunkát nem tudok megcsinálni vagy csak nagyon kapkodva. Napközben se tudok egy jót aludni. Egyre jobban azt érzem ez nekem nem megy és olyan jó lenne kiszabadulni ebből a helyzetből. A babát inkább párom akarta jobban de váratlanul ért mindkettőnket. Úgy érzem nincs elég energiám hogy minden nap mosolyogni tudjak és pörögjek körülötte. Hiányzik hogy a párommal aludjak a saját helyemen, hogy elmehessünk bárhová. Nagyon kikészített ez a bezártság hogy sehova nem tudok elmenni és a szuleimhez is alig jutok haza. Mikor lesz jobb a helyzet? Ti hogy csináltátok ezt végig első babával? Félek hogy teljesen ki fogok merülni.