Hogy éljem túl lelkileg ezt az időszakot? Egyáltalán meddig tart?

Hmmm nalam harom gyerek utan sincs az a mindent elsopro szerelem. Nagyon szeretem oket es majdnem mindent megtennek ertuk de vannak hatarok. A szeretetben is es a megteszek ertuk mindentben is. Egeszseges hatarok! Vagyis nem rendelem ala magam a gyerekeknek es az anyasagnak. Elso korben NO vagyok! Aztan anya, szereto, haziasszony, feleseg, szajha, es munkatars. Ezek a szerepeim amik bennem elnek. De ettol meg nem vagyok mas csak egy NO!

Mondjuk ja, beteg is aki a gyermek fele iranyulo anyai szeretetett osszekeveri a szerelemmel.

Én 2 hónapig úgy éreztem a macskámmal is szorosabb a kötelékünk, mert őt legalább értem és fordítva is. Néha szívem szerint csak ordítottam volna az alvás hiánytól, hogy elég, elég, ELÉG. Tényleg volt olyan este, ahol azt éreztem én összepakolok, és elmegyek a pitsába. Pedig én számítottam erre is, de megélni más volt.

Viszont utána erőt vettem magamon, hogy rendben, ez a kisember még nálam is jobban szenved. Semmit nem ért még, minden alapvető folyamat egy küzdelem a számára, és rajtam kívül semmit nem érez biztonságosnak. Ott kattant át bennem valami, hogy szegény mennyire ki van szolgáltatva, és ha nem így lenne, nem csüngne rajtam kétségbeesetten. Utána kezdődött köztünk valami kötődés féle, és rohamtempóval nőtt ez a szeretet.

Semmi baj nincs veled. Ki vagy merülve, el kell gyászolni a korábbi életed, és olyan mélységeiben teszik próbára a képességeidet, amivel korábban nem találkozhattál. Innen is gratulálok, hogy még ebben a legmélyebb bugyorban is segítséget keresel. Ez bizonyítja, hogy jó anya vagy. Tarts ki, komolyan mondom, hogy könnyebb és jobb lesz.

Én is ugyanígy voltam kb az első 8 hétben. Úgy éreztem magam, mint akire olyan szerepet osztottak, ami abszolút nem illik rá. Ott volt az a kis csoppenet, akinek gyakorlatilag ,,csak" egy tejcsarda voltam, nem éreztem rögtön azt a híres kötődést. Nyilván szerettem, feltettem, de mintha csak szelleme lettem volna magamnak, és a 3 óránkénti kelés/keltes (sárga volt a pici), úgy, hogy 1 órán keresztül tartott a szopi, mert keltegetni kellett közben, meregetni mennyit evett, emberpróbáló volt. Nekem szerencsére volt segitsegem; anyósom és a férjem is hatalmas támasz volt.

Most lesz a kislanyom 3 hónapos és kimondhatom, hogy mar túl vagyok rajta, nyilván rengeteg kétségem van most is, de ez szerintem normális.

Ezen tényleg túl kell lenni, remélem neked is van azért segítséged .

És nem vagy selejt, fantasztikus anya vagy, a babadnak a világ közepe, a mindene. Csodálatos vagy, csak adj egy kis időt magadnak/magatoknak.

Utolsó vagyok,nem 8 hetet akartam írni , 5 hét volt kb.

Kitartást

Nincs baj veled. Az anyaságot is tanulni kell, nem jön egyből (hiába próbálják ezt elhitetni mindenkivel).

Sőt, egyáltalán ne érezd úgy, hogy meg kell szünnie mindennek és csak anya vagy és kész. Nem, nő vagy, feleség vagy. Ezek legalább olyan fontosak és akkor leszel kiegyensúlyozott, ha képes vagy több lábon állni. Egy lábon a szék is felborul. Nyugodtan legyél ne csak anya. Persze, nem azt akarom mondani, hogy erőn felül szerepekbe kényszerítsd magad. De ha elmész hétvégén egy este gyerek nélkül szépen felöltözve a pároddal vacsorázni, mint régen, a régi randikat felelevenítve, az nagyon is kell (nem csak neked, hanem a párodnak is). Vagy ugyanígy barátnővel beülni valahova beszélgetni. Nem kell 0-24 órában tejcsárdának érezned magad, ez tényleg nem egészséges.