Hogy éljem túl lelkileg ezt az időszakot? Egyáltalán meddig tart?

Ez a gyerekvállalás dolog egyáltalán nem olyan érzés számomra, mint amit a beszámolók alapján vártam. Többnyire azt érzem, így alig több mint két hét távlatából, hogy meg fogok őrülni. Kialvatlanság, nincs kedvem semmihez, csak egy kanapén terpeszkedő tenyészkocának érzem magam, akin folyamatosan csüng egy kisbaba. Boldognak kéne lennem, és szörnyű lelkifurdalás gyötör, amiért mégsem vagyok az. Ellátom a kisbabám, és belehalnék ha valami rossz történne vele, de momentán nem érzem azt a híres mámorító "szerelmet" amiről az anyák általában beszámolnak. Mi a baj velem? Jó anyja szeretnék lenni, nagyon vártuk őt, csodálatos gyermek. Vele nincs gond, én vagyok selejt, totál alkalmatlan az anya szerepre.