1,5 éves babát képtelenség betenni az autósülésbe (eddig nem volt gond). Mit lehet tenni?

Ja, gondolom akkor te hasonló helyzetben jól gyomorszájon vágnád a gyereket, aztán a többi kit érdekel... Legyünk már reálisak, kérlek. Ha azt mondom nem lehet, akkor úgy van, én vagyok ott vele. Minden bizonnyal nem gyakori, de mi most ebben vagyunk.

Fizikai képtelenség. Az apja se tudja és ketten együtt se. Egyszerre kéne derékszögbe kényszeríteni a gyereket, plusz a két heveder csatját összeilleszetni és azt még valahogy bekattintani a helyére, mielőtt minden szétcsúszik.

A kérdéses úton addig feszegette magát, hogy még biztonsági övet rögzítő szíjat, ami alul valami csattal van rögzítve is széttáncolta, szét jött gyakorlatilag a szék.

Az egész gyerek egy merev egyenes deszkává változik, az hogy közben ordít mint a fába szorult, nem kérdés. Őszintén kívánom, hogy ne kelljen megtapasztania senkinek.

Főleg azért nem értem, mert eddig nem volt ezzel gond, nem kellett harcolni a bekötéséért. Útközben már volt sírás sokszor, de a székbe tevéssel nem volt gond az elejétől, mindeddig.

Értelmes tanácsokat, kérlek.

Hát sok sikert, őszintén kívánom, hogy sose kelljen ilyen helyzetbe kerülj és magyarázd a sok hitetlenkedőnek, hogy márpedig ilyen nincs.

A gyerek nincs elkényeztetve, alapvetően mi irányítunk, és mint mondtam eddig ezzel nem volt baj. Tény, hogy elég akaratos alaptermészete.

Értelmes tanácsokat kértem, ami túl mutat a te vagy a szülő és az erősebb kategórián, akár 'babapszihológia' irányából (Pl. vigyem be a széket a házba és játszunk vele ott??), miket lehetne kipróbálni, hogy ne idegenkedjen tőle annyira, mert a tiszta erő és a hagyjuk ordítani itt egyértelműen nem fog segíteni.

Ha csak ordítana, betenném a székbe és mennék, közben megnyugszik így vagy úgy - mert útközben voltak ilyen kiakadások, ebben van tapasztalat és vannak megoldások is.

De ha annyira feszül, hogy konkrétan eltörnéd a csontjait a művelet közben tényleg, őszintén, hogyan a bánatba eröltetnéd bele abba nyomorult ülésbe? A kedves szülői felelősségeddel?

Semmilyen más területen nincsenek biztonsági problémák, az utcán jön kézenfogva, ha elkezd akaratoskodni, akkor ölben és a legrövidebb úton haza, akkor is ha nem azt akarja.

Nem ismered a helyzetet, minket, a gyereket. Kioktatás helyett azt szeretném tudni mit lehet kipróbálni.

Semmilyen más vélemény nem érdekel, mert nem segít.

Kedves 7. válaszadó, köszönöm!

A kérdéses úton először ületem előre és nem hátra melléje, egy darabig minden oké volt, aztán meg kellett álljunk kicsit, amikor indultunk tovább el kezdett ordítani. Hátra ültem, még cicit is próbáltam, ami ilyen kiakadásoknál mindig bevált de most az se kellett, se a kedvenc dala, se a plüsse, se szépszó.

Cseréltünk a férjemmel, vele végül nagy nehezen belealudt a sírásba, kb. érkezésig szipogott álmában.

Utána jó napja volt, unokatestvérekkel játszott, jól kifáradt.

Visszafele álmos volt, beültetésnél nem volt gond, hamar elaludt, de 20 perc után felébredt és utána kész horror volt a maradék egy óra hazáig. Széttáncolta széket, én vezettem, de most én kellett hátraüljek, alig értünk valahogy haza.

Azóta ma próbáltam először betenni, semmi nem működött.

A széket sosem szerette, és sajnos a nagyszülők elég messze laknak, nem megyünk gyakran, de voltak érdekes utak.

Amíg háttal volt a szék, addig viszonylag könnyen tudtam szoptatni akár útközben, úgy hogy fölé hajoltam, könnyebb volt átöleni, hozzábújni.

Egy ideje meg kellett fodítani a széket, már kényelmetlen volt, nem fért a lába. Az elején élvezte, hogy jobban lát, és pár héttel ezelőttig, azért nem voltak nagyobb problémák, ha sírt is, meg lehetett nyugtatni.

Dióhéjban ennyi.

Lehet kipróbálunk egy más széket..., már ha tudok szerezni kölcsön, mert azért nem annyira olcsó, főleg, ha jó minőségűt akar az ember, hogy ha a következő 3 típus sem válik be se legyen gond.

Délután beviszem a széket a házba, de sajnos nem vagyok túl optimista...