Aggódtatok, és végül egészséges lett a babátok?

nekem még okom is volt aggódni, 12. héten elmérték a nyaki redőt, aztán sok- majd kevés lett a magzatvíz, találtak a koponyájában és a veséjén cisztát, majd az utolsó heteket toxikózissal kórházi bentfekvéssel töltöttem, állandó vizsgálatok, rossz nst, azonnali szülésindítás.

DE! Makk egészséges lett, a cisztáknak nyoma sem volt már, mikor a 6 hetes kontrollra mentünk, nem down szindrómás, nincs baj a szívével, nem viselte meg a toxikózis. Sőt! Kiegyensúlyozottabb baba, mint a nővére, akivel nem voltak terhesség alatt ilyen problémáim, nem kellett minden nap aggódással kelni és feküdni. Rengeteget mosolyog, az élet napos oldalán áll mindig. A barátaink szerint ezzel kompenzálja azt a 9 hónapot. :-)

Szia!

Mi épp a babaprojekten dolgozunk, és már most aggódom, hogy mi lesz, ha nem lesz egészsége. De azt tudom, hogy akkor is ugyanúgy fogjuk szeretni.

Ez egy nagyon érdekes kérdés, legalábbis nekem.

A terhesség közepe táján, kb. 25 hetes lehettem állandóan az motoszkált a fejemben, hogy mi van ha vakon születik a babám, ha nem fog látni.Vmiért minden nap ez foglalkoztatott, néha teljesen kikészítettem saját magam.De a terhesség vége felé kicsit normalizálódott ez a paranoiám.

Amikor megszületett rögtön a szemét néztem, persze ordított és nem láttam semmit.

2 hónapos koráig úgy tűnt minden rendben van.De egyre többször kezdett kancsalítani az egyik szemével,mindenki azzal nyugtatott, hogy ez ilyenkor normális dolog.

Végül 3 hónaposan elvittem szemorvoshoz, ahol kiderült, hogy egy ritka genetikai rendellenességgel született, mivel azzal a szemével nem lát csak fényeket.A rosszban a jó az volt, hogy a másik szeme tökéletes, de nincs kétszemes látása.

Úgyhogy ezek után azt mondom, hogy az anyai ösztönökre érdemes hallgatni, én ezt éreztem már a pocakomban, pedig a családban még szemüveges sincs.

Nekem nem volt normális ciklusom, úgyhogy nem lehetett tudni pontosan, mikor fogant meg kisfiam. Ezért az afp-n már adott volt, hogy nem lesz jó az eredmény. Így is lett, beutaltak genetikai uh-ra, nagyon későre kaptam ott időpontot. Ezért elmentem az istenhegyi géndiagnosztikai központba, ahol a genetikus azt mondta, kisebb a baba, mint kellene, négyes tesztet javasol (addigra már integrált meg kombinált teszthez késő volt). Négyes teszt eredménye: Down-kór kockázat: 1:450-hez, viszonylag magas. Na ezek után beparáztam. Elmentünk a sotéra a genetikai uh-ra, ott a gyerek fejében cisztát láttak, és az egyik szívizom meg volt vastagodva. Amniot javasoltak, mondván ezek tipikus down-jegyek. :(( Gondolhatod, azonnal belementem, nem akartam bizonytalanságban élni a terhesség végéig, és pláne nem akartam beteg gyereket. Így megcsinálták az amniot. Amíg vártunk az eredményre (3 hét), pokol volt az életem, nem kívánom senkinek. Eredmény: minden okés, a gyerek egészséges.

Most szeptemberben lesz 2 éves, tényleg makk egészséges, egy gyönyörű, és nagyon okos kisfiam van. Visszagondolva kár volt ennyire idegeskedni, parázni, de hát ezt előre nem lehetett tudni.