Csak velem történik ez? Miért nincs elég türelmem?

A kislányom 9hónapos és nagyon eleven,mostanában még azt sem engedi,hogy bepelenkázzam,minden öltöztetés egyenesen kinszenvedés mert ha valami nem úgy van ahogy szeretné úgy sikit mintha nyúznám.Saját magamra annyi időm se jut,hogy reggelizzek,esetleg hajat mossak.Nagyon igyekszem jó anya lenni,de úgy érzem csődöt mondok és ez iszonyú érzés,nincsen türelmem hozzáés ha már idegességemben rákiabálok rettenetesen megbánom,és egy szemétládának érzem magam,hisz ő nem tehet róla,de lassan úgy érzem minden erőm elfogy.A lakásban minden nap kupacban áll a mosogatni való,és kupi van,rettenetesen zavar,de nincs időm és estére már energiám sem megcsinálni.Ilyenkor úgy érzem,hogy én semmire sem vagyok jó.Mindössze 20 éves vagyok,nem volt tervezve a babuci,de mikor megtudtuk nagyon örültünk neki,megfogadtuk,hogy mindent megadunk neki amit csak tudunk,de most úgy érzem,hogy nem vagyok jó anyának ,és rettegeg attól,hogy nem fog szeretni.Mit tegyek?Kivagyok teljesen!