Milyen szinten változott meg a párkapcsolatotok az első baba születése után? Párotok ha megváltozott, miben lett más? (Gondolok itt arra, hogy többet segített, mint korábban a terhesség alatt? . Stb. )

Először semmi nem történt, ami miatt sokat veszekedtünk, mert nekem ugye bővült a feladataim listája. Nem tudott játszani a gyerekkel akkor sem, amikor már ő igényelte volna.

Aztán volt 1-2 nagyobb vita, és rengeteget változott. Sokat segített még egy könyv, a szeretet nyelvéről, ami miatt én is változtam, máshogy álltam a férjemhez. (Nem jut eszembe sajnos a címe.) Voltak olyan pillanataink, amikor arra gondoltam, jobb lenne talán elválni, de ma már semmiért sem adnám fel ezt a kapcsolatot.

Negatív irányba változott a kapcsolatunk. A kisfiunk rengeteg időt, türelmet, energiát vett el tőlem, ezért a férjemnek már kevesebb jutott - ezt ő megértette. Ennek ellenére még annyit sem segített, mint a terhesség előtt. Ahogy terhes lettem az összes házimunka rám hárult és ez tart jelenleg is. A kisfiunkkal nem szokott 100 % figyelemmel játszani, inkább lerakja a tv elé, hogy közben a telóján híreket olvasson.

A gyermek születése erősen próbára tesz egy párkapcsolatot. De szerintem főleg 3 éves korig lehet ez igazán megterhelő, legalábbis ebben reménykedem.

Mi is válófélben... 11 hónapos ma a gyerek.:-(

És Nálatok, kedves kérdező?

Sokáig vártunk a Babára, mindketten "idősek" vagyunk, bár a Férjemnek vannak gyerekei az előző házasságából.

Minden téren, mindig is maximálisan kiegészítettük és kielégítettük egymást, nagyon jól működött a szex és az élet egyéb nagy dolgai is. Amikor elvetéltem(2x is), úgy vígasztalt, ahogy el sem tudtam azelőtt képzelni. Amikor végre pozitív lett harmadszor is a teszt, szóhoz sem tudott jutni ... A terhességet végighánytam, ott volt velem, hordta haza a legnagyobb hülyeségeimet, amiket megkívántam, cserélgette a hánytálaimat, hordott dokihoz, együtt csodáltuk az Uh-n a Babánkat. A terhesség utolsó heteire szabadságra jött, együtt voltunk, készültünk, vártunk ... Naponta együtt mentünk NST-re, vizsgálatra, számomra ezek a napok talán életem legszebb napjai, komolyan ... Természetesen a szülésnél is végig ott volt, utána is hánytam, Ő tartotta a hánytálamat :-)) Kezelgette a hatalmas aranyeremet ... Tehát nem volt olyan "rész", amiből kimaradt volna ... és közben egyáltalán nem papucsférj, sőt ... Mi is szoktunk veszekedni.

A Kisfiunk 11 hónapos mindjárt, a szex ugyanúgy működik, mint előtte, bár mindketten sokkal fáradtabbak vagyunk, és sokszor bealszunk a végére :-), segít, ahol tud, a háztartásban és a baba körüli teendőkben, számomra pedig fontos, hogy akkor is a kedvében járjak, ha éppen inkább aludnék. Szerintem minden ezen múlik, hogy ne feledkezzünk meg a másikról. Én azt mondtam, lehet, hogy hormonálisan nem ahhoz van kedvem, hogy Őt kényeztessem, de az eszemmel tudom, hogy neki szüksége van rá, és igenis, valamit valamiért.

Mi kölcsönösen így vagyunk egymással, gondolom, ennek is köszönhető, hogy "idős" korunk ellenére nagyon készülünk a következő Babánkra :-)

Szerencsésnek mondhatom magam én is,mert csodálatos párom van.

Terhesség előtt is kedves és segítőkész volt és ez a 8 hós kisfiúnk mellett sincs másképp.

Mondjuk míg nem voltam terhes,nem is igényeltem nagyon a segítségét,munka mellett és után megcsináltam mindent,pörgős típus vagyok.

Mióta megszültem és nagyon hasfájós volt a babánk 4,5 hós koráig,így kellett a segítség.

Sosem mondta,hogy nem pedig a 7 napból 6-ot dolgozik...

Tény,mióta megvan a fiúnk,már nem jut annyi idő egymásra és a kikapcsolódásunkra,de jól bírjuk:-)

Imádjuk a gyermekünket,boldogok vagyunk.

Nagyon ritkán veszekszünk,talán egy kezemen meg tudom számolni hányszor...

Nagyon nagy szerencsém van vele,szeretem is nagyon és tisztelem és megbecsülöm.

Szexszel sem volt és nincs baj most sem,csak ritkábbak...

Nincs okom panaszra:-)