Mennyire számíthattatok édesanyátok segítségére a szülés utáni első pár hétben? Milyen gyakran látogatott titeket? Segített, hogy meleg ebéd legyen otthon? Kicsit összepakolni? Babucit átvenni, ringatni legalább egy zuhany erejéig?
Július 20-án született meg a kislányom. Már van egy 3 éves kisfiam is. Anyukám egyszer eljött a kórházba, hozott innivalót, kis meleg kaját. Aztán hazajöttünk, másnap eljött, nem hozott semmit, mondván, hogy nincs pénze. Másfél órát maradt, nem segített semmiben. Anyósom közben a konyhában főzte a húslevest, stb. Másnap küldött egy smst, hogy nagyon sajnálja, de nincs pénze lejönni, még buszra sem (15km), sajnálja, hogy ő nem tud főzni finom kaját, stb. sajnáltatta magát. Aztán megkapta a pénzét, és elment nyaralni majdnem két hétre a kisebb tesóimmal (14é, 10é). Azóta havonta jön kb., másfél-két órákat marad, 3 évesemnek hoz egy túrórudit, ennyi. Nagymamámmal lakik, ő otthon mindent elvégez mindenki helyett, takarít, főz, stb., szóval lett volna ideje lejönni a két "kicsitől", főleg, hogy nem is dolgozik.
Kisfiamnál sem volt itt, de akkor még bírtam, most kettővel elég nehéz. Párom segít mindenben, anyósom dolgozik, nem tud jönni mindig, de ő küldözget ezt-azt ismerőssel.
Szóval anyukám olyan, mint valami ismerős, néha meglátogat, de semmi több. Ezért nem tudtam, hogy mennyire elvárható egy édesanyától, ha ideje is engedi, eljöjjön segíteni. Nem kell a pénze, nem fontos, csak itt legyen.
Én megkérni nem fogom, hogy jöjjön, ha magától nem jut eszébe, akkor így jártam.
De ő az anyukájára mindig számíthatott (nagymamám), lenne előtte jó példa. Apummal elváltak, kislány korom óta nem láttam. Nagyon egyedül érzem magam :-(
(28 éves vagyok, kisfiam 3 éves, kislányom 3 hónapos lesz)
válasza: válasza:Anyu és anyósom is előre megbeszélte a munkahelyén, hogyha megszültem és hazamentünk a kórházból, akkor szeretnék a szabadságukat kivenni. Messze lakunk egymástól, így nem volt kérdés, hogy itt lesznek nálunk. Szerencsére ennek nem volt akadálya, pedig elég érdekes főnöke van mindkettőnek. Így anyukám, és akkor már nagybeteg apukám az első két hetet, míg anyósom nagyjából másfél hetet töltött itt. (Szegénynek bealakítottak a munkahelyén mégis.)
Nagyon jó szívvel gondolok vissza arra az időre, nagyon jó volt, hogy valaki főzött és mindig volt körülöttem. (Ezt viselem egyébként is a legnehezebben, hogy messze vannak a szeretteim, bár szerencsére jobb a helyzet, mintha külföldön élnénk!) Még anyósommal is jó volt, mert én szeretem őt és ő is engem, csak kicsit "belehülyült" a rég várt unoka születésébe, egy kis ideig valahogy azt hitte, hogy ez az ő gyereke és úgy lesz minden, ahogy ő kigondolta. Szerencsére 3-4 hónap alatt normalizálódott a helyzet!
Mi sem várjuk el a férjemmel az ajándékokat vagy segítséget, amikor jönnek, akkor nekik csak az a dolguk, hogy játszanak a gyerekkel, meg ami jól esik. Egyébként meg teljesen kész vannak, ha egy hétig nem látják az unokát!
válasza:Irígykedve olvastam az anyukákról akik segítették a lányaikat szülés után.Az én anyukám sem segített semmit.Az első gyereknél az anyósoméknál laktunk,oda azért nem járt,mert úgyis ott az anyósom,segítsen ő. A második gyereknél meg azért nem jár hozzánk,mert nem szimpatikus a férjem neki.Így szülés után csak a férjem segített nekem.Kivett 3 hét szabadságot,és azalatt ő csinált mindent,főzött,takarított.Én tényleg csak a gyereket láttam el,meg pihentem.A kicsit csak a szülészeten látta,meg az internetre feltett fényképeket nézi meg.
Pedig őt az anyukája kisegítette annak idején,mert ott lakott náluk.Ebből az a tanúlság,hogy ha az én lányom fog szülni,akkor biztos nem lesznek olyan zárt ajtók,ami miatt nem tudnék a lányom segítségére lenni!!!
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!