Normális lehet ez az állandó sírás?

Lányom 7 hónapos koráig üvöltött egész nap. Többször voltunk vele orvosnál, kórházban, de nem találtak nála sem semmit. Azt mondták az egyik helyen, hogy enyhén refluxos, de ezt egy másik doki meg megcáfolta.

Lányom meg csak üvöltött és üvöltött, én meg teljesen kivoltam. Egyrészt a tehetetlenség miatt, mert nagyon bántott, hogy nem tudok rajta segíteni, másrészt pedig azért, mert már rosszul voltam a sok ordítástól.

Sokszor megkaptam, hogy hasfájós baba, ez van, viseljem el, majd kinövi.

Hát...végülis kinőtte, csak éppen hosszú folyamat volt, sok idő, ami alatt én már kezdtem teljesen kikészülni.

Én a helyetekben felkeresnék még orvosokat. Hogy biztosan kizárjanak mindenféle betegséget!

Ha nem találnak semmit (reméljük nem lesz beteg vagy valami), akkor pedig kitartást és türelmet kívánok nektek. Lesz ez jobb is.

Megnyugtatásul: most van egy 15 hónapos, nagyon mosolygós, huncut, édes, okos kislányom, és nyoma sincs az első, rossz időszaknak! Eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Csak az én emlékeimben él, de szerencsére egyre halványabban.

28 hétre született a kisfiam, és amikor hazahoztuk, ő is nagyon sírós volt! Persze rengeteget jártunk orvosnál, de fizikailag semmi nem indokolta a sírását. Ahogy telt az idő, egyre többet mosolygott, most 1 éves, és alapvetően egy nagyon vidám, nagyon jókedélyű emberke lett. De most is előfordul, hogy ha nem vagyunk éppen vele, vagy fáradt, akkor kezelhetetlenné válik, és csak nyafog, sírdogál. Az első hónapokban sokat sírtam vele együtt, mert sajnáltam, és bántott, hogy nem tudom, mi a baja.

Tarts ki, és sokat szeretgessétek, nagyon fontos a bőrkontaktus, simogatás, éneklés, lágy, csendes beszéd, hogy megnyugodjon. Éretlen idegrendszer okozza ezt a sírós időszakot sok esetben, ami természetes, és idővel minden rendbe jön! Csak türelem, és ne ijedj meg, amikor sírdogál, te csak szeretgesd, mert sokszor csak utólag lesz látható, hogy nem volt hiábavaló, nem pedig azonnal!

Jó egészséget nektek!

Én a kislányomat meg túlhordtam a 41.héten született indítással,mégis folyton sírt! Ugyan az mint nálatok,vigasztalhatatlan,altathatatlan! Ráadásul 4hónapos koráig elég intenzíven bukott.

Ez az állandó sírás kb 1éves koráig eltartott. Órákig kellett altatni,még végre elaludt. Volt egy időszak mikor,délután 5-6órától hajnalig ordított! Ha a fejünk tetejére álltunk sem tudtunk vele mit csinálni! Délelőtt legalább volt szünet,de délután folyamatosan ordított. Volt hogy csak úgy aludt el,ha ment a porszívó,vagy a hajszárító. Idegileg kikészültünk,és majdnem ráment a kapcsolatunk is.

Kétszer voltunk kórházban kivizsgáláson,hogy kiderítsék mi baja van. Egyszer bent is tartottak egy éjszakát megfigyelésen. Voltunk gasztrodokinál is,persze sehol nem találtak semmit. Ilyen a természete,és kész!

Olyan tanácsokat kaptunk hogy hallgattassunk vele monoton zenét/hangokat,vigyük sokat levegőre. Este 8-9órakkor még kint sétáltunk,persze ez sem használt semmit! Főleg hogy mikor már ülni tudott a babakocsiban is ordított.

Nagyon kemény időszak volt,soha többet nem kívánom vissza! Nekem a lányom csecsemőkora egy rémálom volt,ezért habozok a következő gyerekkel is.

Soha nem volt jó alvó,mai napig nem alussza át az éjszakát,pedig már 22hónapos. De 1000x könnyebb most vele!

Tudom mit érzel,és nem tudok mást tanácsolni csak hogy kitartás,és sok türelem!!! Vannak ilyen gyerekek(sajnos).

Sajnálom amin át mész, de vannak ilyen babák. Az én fiam is ilyen. Talán az segít a legjobban ha elfogadod a helyzetet. A fiam sírt ha frontváltozás volt, felmelegedés, lehülés, ha túl sokat evett, ha álmos volt (ezért általában 1 óra ringatásssal aludt el, aztán két óra múlva kelt).

Ki fogja nőni, nálunk másfél évesen jött a nagy változás, de mindig voltak kicsit könnyebb időszakok.

Segítség csak az lehet, ha valaki a férjeden kívül még pluszba tud segíteni a háztartásban.

Próbálj meg minden kis időt pihenéssel tölteni. Magyarán lógasd a lábad, még akkor is ha fut a ház. Vendégeket ne fogadj, és vond be a férjedet a teendőkbe.