Szülés után nálunk alszik anyósom vagy anyám?!

Miután hazajöttünk a kórházból a párom volt otthon egy hétig, de rákövetkező hétre rengeteg munkája volt és jó pár napot távol volt. Édesanyám nálunk lakott egy hetet. Nekem nagy segítség volt, ő is élvezte, mi sem maradtunk kettesben az egy hetes fiammal.

"Anyósomat" sem bántam volna ha jön, de ő nagyon messze lakik, pontosan emiatt sokszor előfordult hogy akár két hétre beköltöznek hozzánk a párom szülei. Sosem volt konfliktus én nagyon szeretem ha sokan vagyunk egy fedél alatt, pedig nem nagy a ház.

Nekem jött az anyukám 2 hétre. Császáros voltam, de ha simán szülök is így lett volna.A férjem nem tudott szabit kivenni, reggel 9- éjfélig dolgozott, heti 5 napot. Szóval, ha anyukám nem jön, akkor tök egyedül vagyok.Valaki írta, hogy az első időben a szűk családnak kell együtt lenni. Hát akkor mi kettesben lettünk volna a kisfiammal. A másik, hogy mi nem tudtunk összeszokni a kórházban, mert én nem kaptam meg a babámat, csak szoptatni járhattam be hozzá az intenzívre. Azt is csak akkor amikor szóltak, hogy mehetek...

Szóval én egy kicsit meg voltam rémülve, hogy kettesben maradok egy újszülöttel. De inkább azt nem akartam, hogy ne legyen kihez szólnom. Kellett, hogy valakivel megbeszélhessem a kórházi élményeket (jókat és rosszakat).

Egyébként ha anyukám nem "költözött" volna be, akkor minden nap 3 órát kellett volna utaznia, hogy segítsen, mivel külön városban lakunk.

Tök jó volt, hogy reggel mikor felkeltem, már várt a szotatós teám, meg a reggelim. :) Minden nap főzött az anyukám, mosott, teregetett és imádott babázni is. :) Örültem a boldogságának!

Anyósom is jött 1 hetet, de ő reggel jött, kora délután ment. Ő minden reggel hozta az ebédet, amit otthon főzött meg. Ő vasalt, mosott, ilyesmi. És anyósom is babázott. Ő is nagyon imádta! :)

Nem bántam meg, hogy így volt, örülök, hogy részesei lehettek az unokájuk első napjainak. De azért jól esett egyedül maradni a végén...

Hozzám nem jött sem anyukám, sem anyósom, lakni főleg nem. Már attól kiborultam, hogy megjelent anyósom bejelentetlenül azon a napon mikorra ki voltam írva szülni, hogy úgymond ő segít. Szerintem embere válogatja, hogy jó nekik, vagy sem, én speciel nem szeretem, ha más pakolgat meg takarít a házamban, utána semmit nem találok meg, és semmi nem úgy van, ahogy szeretem.

Szerintem egyáltalán nem fárasztó a babával az elején, a pelenkázást meg egyebeket úgyis már a kórházban megtanulja az ember, és egy ilyen pici baba a nap nagyrészében még alszik, nyugodtan lehet mellette végezni a dolgokat, az tény, hogy ötpercenkét szalad az ember lánya meglesni, hogy mit csinál, hogy alszik, vagy csak hogy megnézze, kicsit gyönyörködjön benne. Szerintem is fontosabb, hogy az apuka vállaljon több mindent a ház és a baba körül, így kevesebb az esélye a vitáknak, nem lesz az anyuka sem leharcolt és apuka is érezheti, hogy apuka lett tényleg.

Nekem mindkettő felajánlotta, de mondtam,hogy nem valószínű,hogy kelleni fog, de ha igen, akkor szólok.

Nem kellett.

Mire hazaértünk a férjem mindent tökéletesen kitakarított és utána is nagy segítség volt, ezért megoldottunk mindent ketten!

Én is imádom mindkettőt, de egyébként sem laknék együtt velük. Nagyon mások vagyunk.

Ez abból is látszik,hogy ha bármelyik nálunk van hosszabb ideig, akkor már kérdezgeti,hogy ezt meg azt miért nem odateszem, nem lenne jobb így csinálni stb.

Na már most ezt egy hétig nem hiszem,hogy szeretném!:)