Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Van még valaki hasonló helyzet...

Van még valaki hasonló helyzetben? Ti hogy bírjátok? (többi lent)

Figyelt kérdés
7 hónapos kislányommal vagyok itthon. Hálás vagyok érte és hálás vagyok a férjemért is. A probléma az egyedülléttel van. Egyedül vagyok mindenféle segítség nélkül a szülés óta (még az első fürdetést is egyedül csináltam). A férjem reggel 8-tól este 8-9-ig dolgozik sokszor hétvégén is, falu szélen lakunk, mindenféle "élet" (gondolok itt a boltokra, társaságra) 40 perc sétára van, autóm nincs, hogy a közeli nagyvárosba be tudjak néha menni, szomszédok sem nagyon vannak, a család és a barátok nagyon messze. Tehát egész nap itthon vagyok, nincs kihez szóljak, nincs aki segítene, mindent egyedül csinálok (a gyermekágyi lábadozás alatt sem segített senki), a férjem este teljesen kimerülve rogyik haza, nincs már energiája ránk, de mégis megteszi, ami tőle telik, aminek én nagyon örülök, csak az egész napomon sokat nem változtat. A nap minden percében mindig mindenre - a gyerekkel kapcsolatban - én reagálok. Veszélyeztetett terhes voltam, szóval már több, mint másfél éve be vagyok zárva, el vagyok zárva mindentől, és egyre jobban látom magamon, hogy kezdek megkattanni, amellett ez a gyereknek sem jó. Persze vannak jobb napok is, de általában nagyon nehéz. Van még valaki hasonló helyzetben? Ti hogy viselitek? Vagy tudna valaki tanácsot adni, vagy valamit mondani, hogy mit tehetnék? Minden napot egyre nehezebben viselek. Köszönöm, hogy végig olvastátok.

2012. máj. 22. 17:11
1 2
 1/15 anonim ***** válasza:
Nézz körül,biztos van a közelben valami baba-mama klub,torna,babaúszás ahova heti egy két alkalommal el lehetne menni. Tudom nem sok,de a semminél több,anyukákkal beszélgethetsz és még a babó is jól érezheti magát.
2012. máj. 22. 17:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/15 anonim ***** válasza:
100%
Szia , ez nagyon "veszélyes" könnyen depi lehet belölle és komolyan kell venni. Távolsági busszal 2 hetente egyszer nem tudsz beutazni nagyvárosba? Ott tölteni a napot,baba foglalkozásokra járni?
2012. máj. 22. 17:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/15 anonim ***** válasza:

Igen, én is így, csak én ráadásul külföldön. :) Itt is kisváros külső részén. A megoldás nekünk a bicikli lesz gyereküléssel. Már van, csak le akarom cserélni, ha meglesz, fogunk járni úszásra és nagy játszóra is a fiammal. Bár ő már nagyobb, elmúlt 1 éves.

Valami megoldást kellene találnod, vagy busz, vagy bicikli, mert igen, könnyen meg lehet kattanni.

2012. máj. 22. 17:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/15 A kérdező kommentje:
Nagyon ritkán eljutunk ilyen helyekre (havonta 1-2). Egy-két napig utána jól vagyok, de ez nagyon kevés, aztán megint rám szakad a mindennapok monotonsága. Aj, ne haragudjatok. Igazából én vagyok, aki nagyon nem szereti a panaszkodókat, aztán most én is az vagyok.
2012. máj. 22. 17:31
 5/15 anonim ***** válasza:
100%

szia!


Megértelek, bár ilyen "kemény2 helyzetben nem vagyok. Viszont egy kis depit valóban ki lehet olvasni a soraidból. Valahogy otthon kellene akkor több dolgot kitalálni. Pl. vegyetek gumimedencét, azt ki lehet rakni nyáron, homokozót is lehet az udvaron kialakítani, ilyen kis "mini játszóteret". Jó, ezt a későbbiekre írom, mert hidd el, minél nagyobb lesz a baba, annál többet lesz fent és annál többet kell vele foglalkozni, ill. igényli majd. Amellett a férjedet rá kellene "venni, h néha napján menjetek be a városba, tudj "csavarogni", fejet levegőztetni kicsit.

Anyósod , anyukád se tudna segíteni 1-2.... napig? Nagyon jó lenne pedig.....Már azzal is sokkal előrébb vagyok, ha anyukám néha 1-2 napot meglátogat minket. (Ő nincs messze, de nagyon beteg a lába)

2012. máj. 22. 17:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/15 A kérdező kommentje:
Anyum lelki sérült, pszichés eset, sajnos kezeletlen, skizofrén gyanús. Amikor legutóbb itt volt, akkor kiabált, veszekedett, majdnem nekem jött (úgy, hogy a gyerek a kezemben volt). Nem merek vele találkozni a férjem nélkül. Anyósom messze van, sokszor műtik, és még kisiskolás korú gyermeke van... Már a költözésen gondolkodunk be a nagyvárosba, de nem tudjuk eladni a házat.
2012. máj. 22. 18:04
 7/15 anonim ***** válasza:
Ami még nálunk bevált,az az hogy szerencsémre a nagyszülők imádják a picit,így ahogy abbahagyta a szopit,rászoktunk arra,hogy havi egy hétvége a nagyiéké. A gyerek is imádott ott lenni,első pillanattól,és a második alkalomtól már én is nagyon élveztem. Ilyenkor vagy csak magammal foglalkozom, vagy csavargok, pihenek,de lehetőleg a párommal kettesben töltjük.
2012. máj. 22. 18:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/15 A kérdező kommentje:
Ja, és napközben 1-2 órát alszik a kislányom, és még szopik.
2012. máj. 22. 18:09
 9/15 anonim ***** válasza:
Nagyon hasonló cipőben járok, mint Te. Mindíg is életvidám voltam, sok baráttal. A hónapok folyamán aztán "megkoptak". Hirtelen "egyedül" maradtam. Az én párom is sokat segít, ha itthon van, de sokszor kell mennie külföldre is 3-4 hetekre a munkájából kifolyólag. Nekem is 7 hónapos kislányom van, aki remekül eljátszik már magában is a szőnyegen, ha mellette vagyok. De amint kilépek a szobából, sírásba kezd. Ez biztos az a bizonyos szeparációs szorongás, de akárhogy is nevezzük, engem is megvisel. Nehezen tudom a házimunkát mellette elvégezni. Próbálok megfelelni Neki is, a páromnak is, magamnak is, hogy ne legyen olyan a lakás, mint ahol hurrikán söpört végig. A kicsi lányom ráadásul napközben 3*10 percet alszik, + a séták alatt. Pár napja kitört rajtam a sok stressz, és nagy zokogásban törtem ki. Rájöttem, hogy valamit csinálnom kell magammal, hogy levezessem a bezártság, stb. okozta frusztrációt, elhatároztam, tornázni fogok. (Régen ez mindennapos tevékenység, kikapcsolódás volt). Már a második tornát "vittük véghez" a lányommal, aki lelkesen végigmosolyogta az első alkalmat, ma végigüvöltötte, de most azt mondom: ennyit meg kell szoknia. Napi 1 óra nekünk is jár, hogy velük is türelemmel tudjunk foglalkozni. Már most érzem,nekem ez lesz a járható út...
2012. máj. 22. 18:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/15 anonim ***** válasza:

Én is így vagyok,csak nekem már 20 hónapos a lányom.Már nem tudok mit kitalálni.A sétálgatást már unjuk,mert senkit nem látn itt a faluban:(Hétvégente bemegyünk a városba,de akkor is csak elintézem a bevásrlást és jövünk haza:(

Merre laksz?

2012. máj. 22. 18:51
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!