Nektek van olyan élményetek mintha a gyereketek látná a szellemeket?

a 7-es válaszoló írása nagyon érdekes, most gondolkodtam el

a legjobb barátnőm mamája már nagyon öreg volt, 97 éves, és csak feküdt, és mikor mentünk hozzájuk, a kisfiam egyből sírt ahogy meglátta a mamát, és ki akart jönni

nem értettem ezt, mert nem szokott ilyet csinálni, hogy csak ránéz valakire és sír

aztán a mama pár hét múlva meghalt....

Az én lányom most 20 hónapos.Egy pár napja mindig integet "valakinek" és mondja,hogy pá.Eddig nem is zavart,de tegnap is és ma is mielőtt elaludt volna,akkor is még félálomban pápázott és úgy aludt el.Viszont mióta ezt csinálja iszonyat nyűgös és nyugtalan az alvása is.

Másik eset:Unokatesóm kisfia 4 éves.Nem ismerte sem a dédit,sem a dédi anyját.Amíg a régi házukban laktak(egy udvarban a dédi házával)Mindig mondta,hogy itt van mellettem és itt is alszik velem "mamó"(mi így hívtuk mamát).Most elköltöztek.Ebben a házban egy bácsi lakott.Egyik nap mentünk be ozzájuk,rám néz a kisfiú és megkérdezte,hogy "nem baj hogy bejött a bácsi is?".

Na ezekre mondja azt valaki,hogy képzelt barátok.

Családi ünnepség volt egy étteremben este.Én hazajöttem a pár hónapos babával este egyedül voltam otthon. Akkor kezdett el gügyörészni és mosolyogni a pici. Az ágyon ült a pihenőszékben, és nagyon nézett az asztal felé, nevetett és beszélt, mint ahogy személyeknek szokott. Én is baromira megijedtem. Már kezdtem végiggondolni hogy kit láthat. Aztán odanéztem, s akkor láttam hogy az asztalon ül a plüss egérke, amit az este kapott. Hát jót nevettem magamon. Ezt csak azárt írtam le, hogy ey kicsit megbontsam ezt a bloggot,mert már komolyan kezdtem parázni, amikor olvastam az előttem szólokat.

Egyébként hiszem h a gyerekek sokmindent látnak, amit mi nem. Nálunk is voltak ilyen esetek a családban, sok minden.

Nálunk is van ilyen, a 3,5 éves lányom biztos vagyok benne hogy látja akiket mi nem.

Mikor kicsi volt, 1 éves koráig anyuéknál laktunk, abban a szobában ahol a papám lakott és ott is halt meg. Mi nem féltünk, én sem, férjem sem emiatt (tudom van akit ez zavar). Lányom akkoriban többször nézett ott is egy pontra, a szekrényajtóra, a szekrény helyén volt a papa ágya, ahol meghalt.

Aztán már elköktöztünk, de pár hete pl elkezdte sorolni, ki lakik a mamiéknál (hugom is a féjrével, szóval van kit sorolni), és hozzátette hogy egy bácsi. És abba a szobába mutatott. Pedig nem emlékezhet rá, arra se hogy ott laktunk, papa meg kb akkor halt meg, mikor a kicsi megfogant, úgyhogy arra sem.

Utána pár nappal meg itthon (most a papa háza helyére építkeztünk, szóval új ház, de azon a helyen)néz ki az ablakon, és mondta hogy ott ment egy bácsi. Megnéztem, mert többször is mondta, senki nem ment ott. Azt mondta nem csinál semmit, csak ott ment, aztán mikor még egyszer megkérdeztem, zavarba jött (rájött hogy én nem látom szerintem) és inkább azt mondta lehet csak a szél volt. Pedig szerintem látta.

Hát az én hátamon is feláll a szőr, még ha nincs is bajom a szellemekkel.

BBrrr borsódzik a hátam....

Nálunk is volt ilyen, hogy pár hónapos korában a plafonra mosolygott. Én az azzal magyaráztam, hogy még kicsi és minden újdonság neki.

Aztán nemrég talán 9 hónapos korában történt, hogy fürdés után öltöztettem (utálja, ilyenkor végig sír), egyszercsak csöndben maradt, nézett egy pontra és elkezdett vigyorogni. Ez megtörtént azóta párszor is. Örülök, hogy még nem beszél és nem mond ilyeneket, hogy ott a bácsi, mert mi minden 3. éjszaka kettesben vagyunk csak itthon, párom dolgozik. Nagyon tudok parázni. Nem is nézek már ilyen filmeket mióta megszületett a lányom.