Tényleg ilyen sok újdonsült anyukának nincs semmi segítsége?

Nekem anyósomék a föld túlsó felén laknak, szüleim dolgoznak. Anyu szokott este jönni 1-2 órára, hogy játsszon a fiúkkal, olyankor el tudok menni postára, boltba. Ha nap közben kell valamit intézni, viszem magammal mindkettőt.

Szülés után jött volna segíteni, de én nem szeretem, ha itt van állandó jelleggel valaki, még akkor sem, ha az anyámról van szó. Nem zavart, ha kupi van, vagy nincs elmosogatva, felmosva minden nap - annyit csináltam meg, amit kényelmesen meg bírtam a baba mellett. Kimondottan idegesített volna, ha anyu körülugrál, takarít, főz.

Emlékszem amikor a nagynéném szült, akkor az anyja (a mamám) mindent megcsinált helyette, hogy kímélje, még a fürdetésnél is kivette a kezéből a babát, mert ugye mindent jobban tudott. Rokonáradat volt első naptól fogva, mindenki látogatott, pont akkor, amikor a kis családnak össze kellett volna szokni nyugalomban, szeretetben. Na én ezt nem akartam, inkább egyedül csináltam mindent.

Nagyon elkanyarodtam a témától:)

Szóval mostanában az a gond, hogy a nagyszülők is ugyanúgy dolgoznak, és ugyanúgy szükségük van a pihenésre este, mikor hazaesnek a munkahelyről. Nekem régen mama otthon volt, nem dolgozott, úgy vigyázott ránk, amíg anyuék dolgoztak.

Nekem is egyedül kell megoldani szinte mindent. Apa kora reggeltől estig dolgozik, van olyan hogy hétvégén is, a nagyszülők 30 km-re laknak szintén dolgoznak. Barátnőm szintén dolgozik.

Akárhová megyek a gyerekemet mindig vinni kell magammal. Így aztán legtöbbször nem jutok el sehova. Házimunkát megoldom este ha elaludt vagy amíg napközben alszik.

Mi kulfodlon elunk es a nagyszulok otthon. Igy nulla segitsegunk van. Kisfiam bolcsodebe jar mert mindketten dolgzunk. Bevallom, hogy szoktunk olyat csinalni, hogy kiveszunk egy-egy szabadnapot mindketten a ferjemmel majd elmegyunk egy jok kavezni, mozizni, eseteleg ebedelni, kikapcsolodni egy kicsit majd delutan megyunk a gyerekert. Ha ezt nem igy tennenk akkor soha nem mehetnenk sehova mert felugyelet nincs, hacsak valakinek nem fizetunk es vigyaz a gyerekre. :) Baratok vannak de hasonlo a szituacio nalluk is. Ahogy mondani szoktak minden joban van egy kicsi rossz es forditva. :) Jo munkahely, jo fizetes es minden ami kell megvan de hianyoznak a nagyszulok. Hat ez van sajnos.

Kedves elso valaszado, nagyon ratappintottal a lenyegre mert nem is torom a fejem masodik gyereken ebben a helyzetben. :))

Igen, én is úgy látom, hogy manapság már nem tartanak úgy össze a családok. Nekem nem volt semmi segítségem, anyukám még dolgozott, de anyósom sem nagyon törte kezét-lábát, hogy segítsen. Néha a húgom elvállalta a babát, de másra nem igen számíthattam. És elég sok ismerősömtől hallom ezt, most már nagyon magukra vannak hagyva az anyák. Aztán persze jön a depresszió, meg a balhék apával, és a válás.

Most nekem meg a munkavállalás a gond, mivel bölcsi nincs, és hova tegyem a gyereket? Mindig az a válasz, hogy majd a nagymama. De ahol még nem nyugdíjas, beteg, vagy messze lakik, vagy meghalt? Nem kéne erre alapozni az államnak sem a gyermekfelügyeletet. Aztán persze, hogy a nők a gyermekek 10 éves korukig nem tudnak visszamenni dolgozni.

Nekem tényleg nincs semmi segítségem. Az én szüleim meghaltak, párom szülei 250 km-re élnek. Testvérem nincs.

Szomszéd is csak 1 van (új utcában lakunk), de ők élik az életüket (sok utazás, buli, stb., alig vannak otthon). Barátnőim - szám szerint 5 - mind kiment külföldre az elmúlt 3 évben, vagy dolgoznak, 30 km-re laknak. Így semmi segítségem nincs. Nem tudjuk kire rábízni a babát.

Férjem sokat segít, hétköznap fél 6-kor ér haza.

Kettesben még nem voltunk sehol a gyerek születése óta (most 6 hós), nem bíztuk rá még senkire soha (egyszer 1 órát vigyáztak rá párom szülei kb. 3 hónapja mikor náluk voltunk).

De mi szeretnénk még egy babát mindenképp. Biztos meg fogjuk oldani azt is.

Jó a kérdés,ezen én i sokat gondolkoztam már.Szüleim itt laknak tőlünk 10 percre és mindig meg tudok őket kérni, ha kell segítség.De amúgy én nem csak a segítségért,hanem amúgy is szeretek hozzájuk átjárni.Ahogy írtad,régebben fontosabb volt a család, mi mondjuk ezt képviseljük.Férjem sem szereti ha sokat vagyok egyedül itthon fiunkkal,mondja, hogy menjek át hozzájuk.Anyósomék nem laknak ilyen közel amúgy.

Én is gondolkoztam már,hogy én vagyok-e túl kényelmes, de aztán rájöttem, hogy minek "mártírkodjak"mert mért ne menjek át hozzájuk, ha van rá lehetőségem...oké más máshogy csinálja, de én örülök, hogy fiam a szüleimnél is otthon érzi magát.

Ráadásul még otthon lakik 3 tesóm is, szóval tök jól elvagyunk együtt:)

Szia!

Nekem nagyon sok segítségem van, a válaszokat olvasva szerencsés vagyok. Két kicsi gyerekem van, Anyuék 10 percre, másik papa közelebb. Barátok szintén segítettek már, mi is vigyáztunk már az ő gyerekeikre. A nagyobbat a szüleim elhozzák az oviból ,elviszik reggel és este hozzák haza hétvégén. Nem sűrűn, de ha kérem örömmel teszik.

Nekem van segítségem, de sajnos nagyon sokszor megkapom más anyukáktól hogy minek szültem, ha lepasszolom a nagyszülőknek vagy a testvéreinknek :-(((( Heti 7-8 óra, tényleg szörnyű anya vagyok :-(((

Én fiatalon szültem (25), így mind a 4 nagyszülő dolgozik még. Anyukámék messze is laknak, hozzájuk lejövök 5-6 hetente 1 hétre, ilyenkor pihenek, anyuval együtt főzünk a férjem pedig otthon alszik ameddig akar (kötetlen munkaideje van).

Anyósom óvónő, vagy 2ig dolgozik vagy 11re megy, így őrá tudom hagyni a lányunkat ha fodrászhoz, kozmetikushoz vagy boltba megyek.

Mindkettőnk szülei elváltak, férjem apukáját leszámítva mindenki tud és akar vigyázni rá. Nem érzik tehernek és a lányom is jól érzi magát :-)

Apukám imád sétáltatni, a Városliget mellett lakunk néha elviszi 1-2 órára a tó köré.

Van 4 testvérem, mind fiatalabbak nálam, 3 fiú 1 lány. Ők még nem akarnak pelenkázni és etetni, szóval ők inkább úgy babáznak hogy én is ott vagyok, de később, ha nagyobb lesz velük is szívesen hagyom.

Amúgy most épp anyás időszak van, szóval most esélytelen akárcsak pár órára is :-)

Több okot látok:

- a nagyszülők nem tudnak vagy akarnak a gyerekkel lenni. Fáradtak, általában dolgoznak.

- a szülők nem merik vagy akarják rájuk bízni, mert biztos adnak neki valami olyan ételt amit nem lehet vagy más okból. Vagy csak nincs igényük rá, mint a barátnőmnek például.

- messze élnek egymástól

- annyira nem értenek egyet a gyerekneveléssel, háztartással kapcsolatban hogy nem "jól" segít a nagyszülő, így többet nem megy segíteni.