Sógornő-sógor: Miért viselkednek így?

Próbálom tömören leírni: Férjemnek van egy idősebb testvére és nekik már van egy kisfiúk, aki nekünk a keresztfiunk. Amikor Olivér megszületett, akkor az első babalátogatótól kezdve minden alkalommal vittünk neki valamit (névnapkor, karácsonykor, szülinapkor nagyobb dolgot, máskor kisebbet). Nem mentünk minden héten, de min. havonta egyszer találkoztunk. Próbáltunk először hasznos dolgokat vinni, aztán olyat aminek a kisfiú is örül. Úgy tűnt, hogy a szülők is örülnek, bár köszönöm ritkán hangzott el (ez rosszul is esett).

Most nekünk is született egy kisfiúnk, de nem kapjuk vissza ugyanezt a "törődést". Amikor terhes lettem, akkor anyósom mondogatta, hogy sógornőm rakja félre a ruhákat+egyéb dolgokat, amiket majd ide fognak nekünk adni. Én örültem, hogy így kevesebbet kell költenünk (szerényen élünk, gyűjtögetünk a saját otthonra, sógoromék tőlünk jobb anyagi körülmények között élnek). Vártam, hogy hozzák majd pl. a kisruhákat, aztán a szülés előtt 2 hónappal elmentünk vásárolni, mert nem hoztak addig semmit.

Végül a szülés előtt 1 hónappal beállítottak egy kisebb szatyor ruhával, először örültem neki, bár meglepődtem -félre ne értsétek-, hogy csak annyit hoztak. Nagyon meg is köszöntem, aztán amikor elmentek akkor néztük meg a férjemmel és teljesen megdöbbentünk. A "selejtet" kaptuk meg (gondolom valakitől örökölték): foltos, tiritarka bodyk, rugdalózók, amit ő se adott egyszer sem Olivérre. Legszívesebben azonnal visszaadtam volna, de a férjem lebeszélt. Ja, és ezt is kölcsönbe.

Nagyon rosszul esnek ezek a dolgok. Babalátogatóba 2,5 hónap után jöttek (a kórházba bejöttek megnézni a babát)és kisebb dolgot hoztak (nyárra plüss rugdalózókat).

Most várják a 2. babát, ezek után legszívesebben én is így viselkednék (de nem fogok).

Anyósom meg isteníti őket és elvárja, hogy azokat a cuccokat, amiket a kisfiunk kinőtt, vagy addigra kinő, adjuk nekik oda.

Ti mit csinálnátok?