Miért mindenki lány babát akar?

Talán azért szeretnének lányt,mert velük könnyebb :) Általában a lányok nyugisabbak babaként,a fiúk viszont kényesek.Ez tapasztalom én is :) Még kisfiam nyöszörög mert nem jön ki egy puki,addig a lányom ezzel szemben nem szólt semmit.Evett és aludt.

Kedves Hetes! Első vagyok :) Én négy gyerkőcöt szeretnék, még csak a másodiknál tartunk. Páromnak csak egy húga van és benne mély nyomott hagyott amikor kiderült hogy kishúga lesz és nem öccse. Persze azóta nagyon jóban vannak, de mindig is sajnálta hogy nem lett kisöccse. Talán emiatt, talán amiatt mert most mindenünk fiús és jó lenne látni a kis öcsit a bátyus ruháiban - kis nosztalgia :D vagy talán azért mert a környezetünkben vagy fiú és lány, vagy csak lány felállások vannak. De ha kiderül hogy lány, ugyan úgy fogok örülni. Sima szülés és egészséges baba, ez a legfőbb kívánságom.

én fiút szeretnék, igaz eddig úgy tünik kislány lesz de az sem baj :) az a lényeg hogy egészséges legyen

Szia!!Nekünk az első kislány lett,mindketten kislányt szerettünk volna.Másodszorra,mikor kiderült,hogy babás vagyok,a párom mindenáron kisfiút szeretett volna,de én éreztem,hogy megint lány lesz...Igazam lett,most 5 hónapos a kisányunk.Imádjuk a lányainkat,de mindketten nagyon vágyunk még egy kisfiúra:-)Talán harmadszorra sikerül:-)

Én fiút akartam, féltem, hogy lányom lesz, de szerencsére fiú lett.

Én azért szeretnék lány(oka)t, mert mi abszolút lányos család vagyunk. Az apai ági rokonaimmal nem volt sosem közeli, vagy jó kapcsolatom, mára pedig nulla. Anyai ágon dédiméknek 1 lánya lett, a nagyim, neki 2 lánya lett. Mi ketten vagyunk lányok, egyedül a nagynénémnek született fia. Na már most én azt láttam egész életemben, hogy ahol fiú van a családban, ott általában nincs olyan bensőséges viszony, folyton van valami probléma. Feszült is voltam mindig fiúk közelében, sosem volt fiú barátom. Az unokatestvérem egyébként egy jó szívű fiú, de nagyon rossz a kapcsolata az anyjával, rengeteg hülyeséget csinált (bár tudom, hogy ez nem feltétlenül azért van, mert fiú, de mégis így él bennem). Amikor a szüleim még együtt voltak, folyton rettegtünk apánktól, hiányzott egy apa, aki törődik velünk, vagy csak időt tölt velünk, ehelyett csak félelem volt. Amikor nagyimhoz költöztünk a válás után, megint minden nyugodt lett és bár nyomorogtunk (1 szobában laktunk hárman - anya, húgom és én - és anyagilag sem álltunk a legjobban), mégis életemben először voltam felszabadult. Tehát emiatt és még néhány hasonló esemény miatt bennem az a tudat él, hogy a fiúkkal csak a probléma van, a lányok pedig bensőséges és különleges kapcsolatot tudnak kialakítani az anyjukkal és egymással, amire szerintem egy fiú nem képes. Biztos anya is és fia között is lehet különleges és bensőséges kapcsolat, de nem ugyanolyan, mintha lány lenne. Persze mindezt úgy mondom, hogy nekem még nincs gyerekem. Ha fiam születik biztosan megváltozik erről a véleményem, mert biztos imádni fogom, de addig sajnos vagy nem sajnos így fogok érezni.:) Remélem elég kimerítő lett a válaszom!:D Gratulálok minden kismamának és anyának a gyermekéhez!

Ja és apánk fiút akart, de mivel mindketten lányok lettünk, kissé csalódott volt. Én sokszor csináltam vele "fiús" dolgokat, mert addig is együtt voltunk, de sosem foglalkozott úgy velem, mint az uncsimmal (őt 3 évesen hagyta el az apja és a mi apánk volt neki a "pótlék"). Felnőtt fejjel már tudom, hogy erről nem az uncsim tehet, de gyerekként nagyon haragudtam rá ezért és ez nyomott hagyott a kapcsolatunkon vele is. Nem igazán tudunk miről beszélni, ha találkozunk, inkább olyan nekem, mint egy idegen.:(