Úgy érzem egyedül maradtam. Tudtok tanácsot adni?

Nem tudom milyen viszonyban vagy a pároddal, nem tud, vagy nem akar szabadságot kivenni. 5 nap apasági szabadság így is, úgy is jár neki (törvény szerint), az olyan, mintha fizetett szabadságra jönne.

Anyósod ajánlatát én speciel nem fogadnám el, az első hetek arról szólnak, hogy az anyuka és a baba összeszokjanak, senkinek semmi keresnivalója ott, aki "csak" babázni akar. Egy néhány napos/hetes kisbabával nem lehet babázni. Az a segítség, ha főzni tud rátok, hogy azzal ne kelljen bajlódnod, ha fejned kell, akkor pl kifőzni utána a mellszívót, vagy mosni a ruhákat, textilpelust, szóval minden egyéb dologban segíteni, amíg te a babával vagy. Plusz az első 6 hét gyermekágy, nem is biztos, hogy fogsz tudni mozogni annyira, hogy intézd a háztartást.

Én a helyedben rendelnék kaját, hogy főzni ne kelljen, és hadd fusson a háztartás, első a kisbaba (és te).

Mint anya képes leszel mindenre. Persze, hogy nem könnyű, de meg fogod oldani, mert mást nem tehetsz.

Ha anyósod babázik, már az is egyfajta segítség, legalább többen vagytok ott, így több dolgot is lehet csinálni. De ez valóban nem az első napokra vonatkozik. Akkor a segítség tényleg nem a babázásból kellene, hogy álljon.

Pároddal pedig ülj le beszélni. Nem lehet, hogy ő kijelenti, hogy "asszony dolgozz, neveld a gyereket és főzz". Lehetne veled belátóbb, és legalább az első hetekben segítőkészebb. De ezt csak ti tudjátok megbeszélni.

Igen én voltam ilyen helyzetben, nagyon rossz volt.Nem is a fizikai része, hanem az érzelmi dolgok, mert amúgy is ilyenkor hajlamosak vagyunk a depresszióra és ez rátesz egy lapáttal szerintem.

Miért nem akar kivenni szabit a párod?Szülés után minden apukának megjár az 5 nap szabadság, amit nem emlékszem pontosan, hogy az első 3 hónapban lehet kivenni.(ennek pontosan utána kell nézni)

Az én férjem sem vett ki szabit, nem is akart, nagyon rosszul esett, de túléltem valahogy.

Kívánom Neked is, hogy a legkönnyebben és legjobban átvészeld, lehet, hogy akkora boldogság lesz a babád, hogy mindent feledtet veled.Sok boldogságot:)

Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy. A párodra szerintem ezek után sem fogsz tudni számítani... Anyósodnak, pedig mondd meg, ha nem akar segíteni, akkor ne is jöjjön!

A nők nagyon erősek, ki fogod bírni.

Azért jó lesz az anyós segítsége is, nekem is nagy segítség volt hogy anyu átpelenkázta, ringatta, elvitte sétálni, addig tudtam aludni, főzni, takarítani, mivel éjjel 3-4 alkalommal keltem a babához. Jó volt hogy este segített fürdetni...

Az is segítség hidd el, hogy babázik, mert valami addig is lefoglalja a babát, míg dolgod van!

Attól meg hogy nevelő intézetben nőtték fel, ugyan olyan anya, nő vagy mint más, ne érezd magad kevesebbnek a védőnő előtt!

Ne félj, majd bele jössz, minden segítséget fogadj el, az is segítség ha a babára vihyáznak!