A gyermeketek járt/ jár/ járni fog bölcsibe? Hogyan éltétek meg? Mikor adtátok be?

Most fogja kezdeni, aznap lesz éppen 19 hónapos. Muszáj mennie, mert egyedül nevelem, és nekem vissza kell mennem dolgozni, mert nem élünk meg. Amúgy örülök, hogy megy, nagyon igényli a társaságot, a foglalkozást, a játékot. Mert engem sokszor már un. Van olyan, hogy játszunk valamivel, 2 perc után megunja, és otthagy. De ha jön valaki hozzánk, előveszi ugyanazt a játékot, és elvan vele sokáig.

Persze emellett valahol tudom, hogy rossz lesz, mert mégiscsak el kell válnom tőle, megszűnik az egész napos csavargás, játék, séta. Csak délután látjuk majd egymást meg hétvégén.

Igazából egyik nap várom a bölcsit, másik nap meg nem. )

Az első fiam 2 évesen került bölibe, szerette, beszoktatás kicsit nehézkes volt, kicsit stresszeltem, amit biztos megérzett. Mikor oviba került, sitty-sutty történt minden, egyáltalán nem kellett szoktatni, simán jókedvűen ment minden reggel, betegségeket túlvészeltük a bölcsiben. Ott még meg is dícsérték, mert gyurmázásban, játékokban, és egyéb tevékenységekben ügyesebb volt társainál.

A második fiam még nem tudom járni fog-e, majd a m.helyemen múlik.

A lányom 23 hósan kezdte a bölcsit, könnyen beszokott, szeretett járni, ő nagyon közösségi emberke, kommunikatív, könnyen érvényesül bármilyen közegben. élvezte a bölcsit is és az oviban is pikk-pakk magára talált, oda is szeret járni.

A fiam 22 hósan kezdte a bölcsit, nyögvenyelősen szokott be, most 2,5 éves és nem igazán szereti. Pedig ugyanazokhoz a tündéri gondinénikhez került mint ahová anno a nővére járt, tehát csakis a gyerek habitusán múlott szerintem.

Én mindkétszer igyekeztem az én idegeskedésemet nem átragasztani rájuk, a lányom állítom negyedannyira sem viselte rosszul a bölcsikezdést mint én magam :)