Úgy érzem minden kicsúszik a kezemből. Semmit sem tudok megcsinálni/megszervezni normálisan a babám mellett. Valaki hasonló cipőben?

Ez az idöszak talán a legrosszabb, úgy kb másfél éves korig. Aztán 2 évesen már egyedül is eljátszik ha elötte nem tette.

Most talán annyit tehetsz, hogy míg melette ülsz lazítasz, én ekkor simán néztem tv-t a földön ülve. Sírás nem gond, ha pár percet sír. Elsö gyerekemet egy percet sem hagytam, a másodiknál nincs választás.

öööö

engem nem zavart ha futott a lakás :-)

mikor otthon volt apuci akkor a kezébe nyomtam a gyereket és mondtam most 1-2 órára menjenek el nekem mintegy hova csak el

ez alatt kész lettem mindennel

Két eset van:

1) Fogzik és azért sír a legtöbbször. Fájdalom, szeretetéhség, stb..

De tuti nem ez!

2) Szeparációs szorongás kezdete:

Üdvözöllek a csodálatos anyák világában! :))

Nálunk is 7 hónap körül kezdődött. Először csak miattam halt meg. Sírt, üvöltött, kúszott- mászott, ahogy csak bírt! Már-már olyan gyorsan jött, hogy simán benevezhettem volna egy versenybe :))

Wc-re nem tudtam menni, konyhába nem tudtam menni, szinte sehova sem.. Mindenhová vittem magammal.

Az egyik csúcs az volt, amikor a wc-n ültem, ült mellettem nézte a könyveit és elkezdett bőgni. Majd amikor hozzá szóltam, meglepődve tapasztalta, hogy ott vagyok. Ezután megint csendben "olvasott".

Eltelt kb. 1,5 hónap, majd az apjával csinálta ezt. Bár vele kegyetlenebbül, mint velem. Hiszen őt alig látta egy nap és hiányzott neki. Eközben azért én is terítéken voltam.

Nekünk van egy kutyánk is. Na, ha ő a közelünkbe jött, akkor elüldözte. Megtalálta a módszert arra, hogy ne foglalkozzunk a kutyával is.

Kb. 11 hónapos volt, amikor a szepa abba maradt. Lenyugodott, rájött, hogy bárhova megyek/megyünk, úgyis ott leszünk.

Volt olyan, hogy takarítanom, főznöm, vasalnom kellett. Nem volt mese, meg kellett csinálnom.

Beraktam a szobájába (rács van az ajtónál) és betettem hozzá innivalót és játékokat.

Nem hazudok neked, kb. 30 percig üvöltött. Eltelt úgy 1 óra és kilestem a konyhából mit csinál. Adta ki a sírós hangot és közben játszott a játékaival.

Volt, hogy bele feledkezett, hogy miért is sír?!

Amikor pedig észre vett, akkor egyből lerakta a játékokat, felállt és elkezdett hangosabban sírni.

Akkor fedeztem fel rajta azt a színjátszási szakkört, hogy ha anya figyel, akkor ordítunk/sírunk, ha nem, akkor pedig a hangot adjuk ki. Ettől kezdve nem érdekelt a hisztije.

De a legdurvább a szepa alatt az volt, hogy 1 héten keresztül felébredt. Mindig éjfél környékén. Első pár napban pár perc alatt visszaaludt, de a vége fele már 4-5 órákat fent volt és sírt.

Elvittük az ügyeletre, ahol közölték, hogy ennek a gyereknek semmi baja nincs.

Majd közölte a dokinő, hogy legtöbbször sírni kell hagyni a gyereket azért, hogy "megneveljük".

Nem voltam ennek sosem a híve, de másnap az 1 órás bömbölés után (napközbeni alvásnál) aludt, mint a kis angyal.

Nekem a szepa tanított valamit:

Megtudom különböztetni a sírásait. Mikor, miért sír.

Ha hisztizik, akkor elég csak annyit mondanom, hogy: Psszt! És máris abba hagyja.

Nekünk sosem volt járókánk, nem is fért volna el nálunk. Még él és virul.

Egy gyereknek kell a mozgástér. Persze, nem hagyhatod egyedül, de rátudod vezetni arra, hogy hogyan játsszon a játékaival.

Ha nekem sikerült ezt elérnem egy 10 hónapos gyerekkel, akkor másnak is sikerül.

Nem tudsz esetleg segítséget kérni? Esetleg szüleid vigyázzanak a gyerekre míg kitakarítasz és kipihened magad.

Vagy hetente egyszer hívhatnál bébiszittert 2-3 órára, az 1500-3000 Ft addig te rendet tehetnél ha nincs szülő aki segítsen. Esetleg, ha jön valaki és ajándékot hozna (pl. legjobb barátnő, testvér valami) akkor szólj neki, hogy neked a legnagyobb ajándék egy kis pihenés lenne, szóval ha jönnek és nagyon ajándékozni akarnak, és olyan a viszonyotok, kérd meg hogy vigyázzanak a babádra kicsit :)

Te ezalatt bedobhatod a mosást, rendet tehetsz, felporszívózhatsz. Ha ezután még marad 1-2 órád, akkor felteszed a lábad egy puffra, vagy az asztalra és kidőlsz mint egy krumplis zsák :)

Reggel kelj a baba előtt fél órával, azalatt kávé, öltözés, mosás indítás.

Délelőtti séta alatt bevásárlás.

Főzz egyszerű kajákat, addig tedd az etetőszékbe egy kiflivéggel.

Ha délután alszik mosogass el, seperj fel, hajtogasd el a száraz ruhákat. Ezek kb fél óra alatt meg vannak.

ha apa hazaért nyomd a bébit a kezébe, küldd el őket sétálni, addig porszívózás, felmosás, és ha marad időd a másnapi kaja előkészítése. Pl zöldség pucolás, hús panírozás.

Főzz kétnapra, vagy rendeld a kaját.

Hétvégén apa vigye el a babát mamázni, és Te csatlakozz egy-két óra múlva. Addig suvickold ki a fürdőt, wc-t, sminkelj, szárítsd be a hajad, merülj el egy kád vízben.

Amíg a konyhában van teendőd adj a baba kezébe egy műagyag kotlát fakanállal, egy két krumplival, almával.

Este ha letetted, bontsatok egy üveg bort és jöhet a romantika.

Kitartás! Mindig lesz nehézség, neked kell a megoldást megtalálni!

Nyugi. Semmit sem csinálsz rosszul, csak túlvállaltad magad.

Nincs versenyfutás, kivel lenne? 3 évig otthon leszel vele, ezalatt ki fogsz tudni takaritani.

A legegyszerűbb megoldás, hogy Magaddal kezded a rendrakást. Ne akarj 150%-ban megfelelni annak a képnek, ami voltál a gyerekvállalás előtt, mert nem fog menni.

Anya lettél és ez bizony igencsak megváltoztatta az életedet.

A takaritás mindig meg fog várni, mindig lesz vasalnivaló, főzni kell, meg mosogatni.

Próbáld meg az egész hetedet megtervezni: egyik nap megfőzöl (2-3 napra is lehet), másik nap porszivózol (max. heti 2X, akkor is rend lesz), harmadik nap fürdőszobázol, negyedik nap vasalsz, stb. Szóval a házimunkát mindennapra adagolod és nem egyetlen nap alatt akarsz csillogó palotát varázsolni.

Ott van apa is. Ha hazajön, igenis vállaljon be egy fél órát a gyerekkel (minimum), azalatt pedig TE pihenj, mozogj, legyél gyerek nélkül.

Pihentebben sokkal jobban fogsz koncentrálni a dolgokra.

Ha nem megoldható, akkor is csináld azt, hogy a házimunkát beosztod, igény szerint tudod tologatni. A nagyon szükségeseket (seprés, felmosás, mosás) viszont mindennap.

Ha a párod nem vállalja a gyereket, akkor az alvásidő alatt próbálj meg 15-20 percet szusszanni (és ne akarj alatta mindenáron házitündér lenni).

Ez olyan , mint a napirend, Magadnak kell beosztanod az egészet és ha már ritmus van, akkor sokkal könnyebb a "káoszt" átlátni és rendezni.

Remélem, tudtam segiteni.

Uhh 6-os! A könnyedséged lenyűgöz, nagyon jó volt olvasni, tényleg.

Én is ilyen cipőben jártam kedves kérdező, de hidd el, elmúlik. Most már tényleg csak pár hónap. Visszagondolva volt egy két hihetetlen sztorim nekem is, azzal kiegészítve, hogy én egyszerűen nem bírtam elviselni, ha szaladt a lakás. De megszépült a múlt, már csak a jóra emlékszem. De volt amikor sírva csimpaszkodott a lábamba, vizet sem tudtam melegíteni. De valahogy megcsináltam. Profi lettem félkezes munkavégzésben. :-) Vagy kösd magadra. A férjem ellenezte, mert így akkor sosem válik le rólam, így én nem tettem, de annál jobb, hogy a bal kezem láthatóan izmosabb, mint a jobb, mert folyton abban ült.

De most már tényleg szuper, 18 hónapos.

Szia!

Nagymellénnyel vagyok, mert az enyém MÁR 15 hónapos. A helyzet javult, de még mindig nem az igazi.

Vészeld át ezt az időszakot! Sz.rd le a lakást, amit muszáj csak azt csináld, moss fel, porszívózz, klótyó fürdő csak nagyvonalakban, konyha is érintőlegesen. Nem fogod tudni ugyanazt a szintet hozni, mint amikor még nem volt gyereked, de azt a szintet sem amikor még cseppecske volt.

Belefogsz bolondulni. Hagyd a fenébe. Megvár, holnap is ott lesz az a kupi:-)

Lazíts.

Ha láttad volna...vagy ha látnád a "többiek" lakását, gondolod azok ragyognak? Lósz.rt:)

Nyuginyugnyugi.

Ülj le a gyerekeddel, játsz vele, menj utána, őrizd, ez a dolgod. Nem az, hogy rendben legyen a háztartás!