Meddig hagyhatom sírni a másfél hónapos babámat?

Másfél hónapos gyerek, két pici testvérrel. Érezheti rajtad is a feszültséget, fáradtságot. Neki is annyi figyelem jár/na, mint amennyi az első gyereknek járt, de értelemszerűen nem így van.

Ha 4-5 hónaposan csinálná ezt, még nagyjából érthető lenne, hogy kezdett rájönni, hogy csak veled, de szerintem ehhez Ő még túl pici. Tehát nem tudatosan csinálja, abban biztos vagyok.

Napirend, sok-sok séta, akár esőben és mínuszokban is, ha elalszik a kocsiban, hagyd, és addig csináld a dolgod!

Húú, én igazán megértelek, vagyis nem teljesen, mert nekem az első volt ilyen kis bömbölde, tehát nekem nem kellett másik kettőt ellátnom mellette.

A hitetlenek meg higgyék el, hogy igenis van ilyen kis ok nélkül sírdogáló baba. Mi is végig jártunk mindent, első baba lévén meg pláne, a gyereknek semmi baja nem volt, makk egészséges volt, a gyerekorvos is csak annyit tudott mondani, hogy hát vannak ilyenek, pedig nagyon lelkiismeretesen utánajárt mindennek, még ki is jött megnézni bennünket, mit hogy csinálok. Hát ez van, van ilyen.

Sajnos érdemben tanácsot nem tudok, adni, nekünk semmi nem jött be, kb 6 hónaposan hagyta abba az állandó bőgicsélést, addig meg az én idegeim kikészültek teljesen. Én bevetettem mindent, hordozó, babakocsi, mellettem alvás, semmi, addig kerek volt a világ míg fogtam, de sokszor akkor sem. Talán ami valamicskét segített a dolgon a kamillás homeos bogyó, amit a gyerekorvos ajánlott.

Olvastam, hogy nem kell neki a cumi. Mikor a második megszületett, ő sem akarta elfogadni a cumit, de ahogy a TE babád is, ő is csak és kizárólag cicivel a szájában akart aludni, de én sem bírtam. Én rászoktattam a cumira, pedig nagyon nem kellett neki. Kb 1 hétig magam mellett altattam, és úgy aludtunk, hogy fogtam a szájába a cumit, hogy ki ne köpje, és volt mit cumizni és nem engem hiányolt egyfolytában. 1 hét után megoldódott minden bajunk, elfogadta a cumit, és utána átaludta az éjszakákat is, hetesen este fél 9-től reggel 5-6-ig.

Kitartás Nektek!

Idegrendszeri fejletlenség miatt is sírhat egy baba folyton. ezzel nincs teendő, egy idő után kinövi és nem fog sírni mindig.

Egyébként igenis van "felkapatott" baba. A saját szememmel láttam, h anyuka szó szerint még kakálás közben a WC-n ülve is a babáját ringatta, mert különben ordított. Aztán jól ki is készült.

Akik itt azt mondják, h nem szabad sírni hagyni, meg kösd magadra éjjel-nappal, meg babusgasd, mert rád váágyik, megfigyelésem szerint mindig egygyerekesek. Kettővel vagy többel már nincs olyan,h a baba mindig fel van kapkodva minden nyikkre, mert nincs rá lehetőség.

Hál' Istennek nem kell felkapkodni mert már rajtam van:D.

KOomolyan gondolod, hogy csak az egy gyerekesek hordoznak? Óriási könnyebbség második- többedik gyereknél a hordozás:).

"Akik itt azt mondják, h nem szabad sírni hagyni, meg kösd magadra éjjel-nappal, meg babusgasd, mert rád váágyik, megfigyelésem szerint mindig egygyerekesek. Kettővel vagy többel már nincs olyan,h a baba mindig fel van kapkodva minden nyikkre, mert nincs rá lehetőség."

Az elsőt még rendszeresen felkapkodtam. A másodikkal erre valóban nincs lehetőség, ezért kötöm magamra. :)

Szerintem elég nagy igazságtalanság, hogy az első gyereknek mindent megadunk, a többediket meg hagyjuk magán kívül üvölteni a nagytestvérekre hivatkozva.

Lehet lepontozni, de azt gondolom, hogy aki annyira bátor, hogy 3 gyereket vállal be kis korkülönbséggel, az készüljön fel erre és találjon valami megoldást.

Én nem tartom magam ilyen bátornak és erősnek, ismerem a korlátaimat, ezért inkább várunk néhány évet a kistesóval, mert a szívem szakadna meg, ha szegényt üvölteni hagynám, mert nincs rá elég időm, energiám.

Jó lenne, ha másokban is lenne ennyi (szerintem minimális) felelősségtudat és előrelátás.

szerintem többemberes a babád. az enyém is az volt

Igazi morc volt, soha nem mosolygott, csak ha aludt, mindenért sírt, 20 perces alvásidőkkel 4 hónapon keresztül. Egy éves lett, mire kinőtte a szepaszorongást és nagyjából először mással lehetett hagyni. Vannak ilyen babák, nehezebben szokják meg a külvilágot.

Ajánlom dr William Sears Éjszakai gondoskodás című könyvét, elég sokat szól a nehéz természetű, nagyigényű babákról, nekem megváltás volt olvasni és rájönni, hogy nem én rontottam el (mármint nem a babát, hanem valamit, amit vele csinálok, hogy rosszat okozzak neki)

Több választ is írtam már ide, 3 gyerekem van, de ha lenne egy negyedik, őt sem hagynám sírni:)

Nem feltétlenül van úgy, kedves előttünk író! Minél több gyerekem lett, annál jobban féltettem őket, a második, harmadik, hatodik gyereket ugyanolyan bánásmód illeti meg, mint az elsőt!