Honnan tudhatja az ember, hogy pl. hasfájás miatt sír-e egy két hetes baba? Ha csak hiszti akkor nem szeretném felvenni elrontani.

:D:D

Mekkora égés, még jó, hogy anonim oldal..:D

Kedves "apuka", egy kis olvasni való: A Ranschburg Jenővel készített interjú a Kismama magazinban 2008 augusztusában jelent meg.

- Vágjunk a közepébe! Sok anyát felkészületlenül ér az első gyerek születése. Áradnia kellene a boldogságnak, helyette viszont elborítanak a kétségek! Mert a csecsemő nem úgy működik, ahogy vártuk, nem olyan elégedett, nem annyit alszik, sokkal többet sír.

- A baba nem olyan ajándék, aki csak örömet szerez. A szülői szerep a szó legtisztább értelmében szolgálat. Az első hat-nyolc hónap a csecsemő igényeinek feltétel nélküli kielégítéséről szól. Ezzel nem lehet elkényeztetni, ez nem majomszeretet! Ha megkapja ebben a fontos fejlődési szakaszban, amit kér, két-három éves korára tündéri, bűbájos gyerek lesz belőle! A stabilitás, a biztonság érzését ugyanis az adja neki, ha elfogadják, szeretik olyannak, amilyen. Egyébként tény, hogy a sokat hordozott, kézben tartott baba háromévesen lényegesen ritkábban kéredzkedik kézbe, mint az, akinek ezt az igényét csecsemőkorában nem elégítették ki.

- Ezek szerint spártai nevelési elvek vagy "szoktatás" alkalmazása nélkül is elmúlnak a sírós hónapok, a sokszori éjszakai ébredés?

- Így van, elmúlnak anélkül, hogy tennünk kellene ezért. De az esetek többségében nem olyan gyorsan, amilyen hamar megcsappan a szülők erőtartaléka vagy türelme. Nagyon fontosnak tartom leszögezni, hogy valóban iszonyúan fárasztó időszakok ezek a szülők életében, sokszor hosszú ideig kell napi néhány óra alvással beérniük. De tapasztalatom szerint sokszor az is segít, ha azt mondom a fáradt szülőknek: normális, ahogy a gyerekük viselkedik, nem arról van szó, hogy elhibázták a nevelését. Épp ellenkezőleg, nagyon jól teszik, hogy teljesítik, amit kér, és rendelkezésére állnak. A nevelés célja a jövő, nem a jelen! Aki csak a jelenre koncentrál, annak a nadrágszíj, a fakanál a nevelési, helyesebben idomítási eszköze. Ennél távolabbra kell látni. Forrás: [link]

Szintén az okos Apukának (aki szerintem a kérdező...) :

Nem nevelés – szolgálat!

- Fontos, hogy a szülők az első periódust szolgálatként fogják fel, és e szerint reagáljanak a csecsemő jelzéseire. A testi közelség, a kényeztetés az, ami a leginkább szükséges ebben az időszakban: az első években a gyermeket túlszeretni nem lehet. A kutatások szerint az a baba, akit nem vesznek igény esetén ölbe, nehezen boldoguló felnőtté válik, akinek gondja van a bizalommal. Az első év mindenképpen arról kell, hogy szóljon, hogy határtalan szeretetben és gyöngédségben részesítjük szülöttünket, ezzel feltárva előtte az igazságot: a világ csodálatos hely! Ez a periódus ne a nevelést hozza előtérbe, hanem az elfogadást. De ez később is igaz, a gyermek ugyanis olyan, mint a növény. Ha jó talaj, víz és napfény van számára – kifejlődik magától, szabadon. A szülői elvárások csak megbénítják, és frusztrálttá teszik őt, miközben az, ha én magam szülőként jó példát mutatok neki – harmonikus, tudatos lénnyé segít válni a gyermekemet. Nincs ártóbb, mintha az anyuka és apuka meg akarja határozni, hogy milyen legyen a kölyke – és ha az nem tud megfelelni e képnek, emiatt törött, sebzett felnőtté válik. Forrás: [link]