Anyukák akik egyedül vagytok otthon a gyerkőccel, hogy bírjátok?

Férjemnek olyan a munkája,hogy sokszor itthon sem alszik...2 fiú van, 2,5 éves és 6 hónapos.

A fürdetés a legnehezebb,mert míg a nagyot intézem rend szerint a pici ordít...illetve az éjszakák rosszak nagyon nekem mikor dolgozik párom.

Az én férjem reggel 7-re megy dolgozni és este 10-11 körül jön haza. Két napot dolgozik, kettőt szabad, de akkor sem velünk van, mert építkezünk, és azt csinálja, meg minden héten valamelyik szabadnapján délután elmegy zenélni, és csak este 10 körül jön haza.

A kisfiam 11 hónapos, imádja az apját, mindig menne vele, sokszor előfordult mostanában, hogy ha az apja kiment, elkezdett sírni.

Ma például itthon volt, csinálta a lábazatszgetelést a házon, négykor elment egy megbeszélésre, utána zenélni, kb. 10-re ér haza. Holnaptól 3 napot dolgozik egész nap (vendéglátás), a gyerek nem is fogja látni őt.

Az a helyzet, hogy szeretnénk kistesót (kb. 2 év legyen a korkülönbség), de engem elkeserít, hogy még 2-3 évig egyedül itthon legyek a gyerekekkel.

Nekem az a nehéz, hogy én imádtam dolgozni, és most nagyon kihasználatlannak érzem magam. Sajnos engem nem elégít ki az anyaság, meg a háztartás. Igaz, ez legyen az én bajom.

2 gyerek van. A nagyot elviszi reggel az apja a suliba, a kicsivel még itthon vagyok. Apa estig dolgozik, 8 körül jön meg, akkor már fürdetés van. Tehát napi 10 perc az átlag együtt töltött idő, de túlzok, mert sok olyan nap van, amikor egyáltalán nem is látják az apjukat. Ezen kívül rendszeres elfoglaltságai is vannak, mert biztos túl sok az ideje :(

Bevallom, elegem van, de már belefáradtam az állandó vitákba. Ha nem érzi, hogy ez így gáz, akkor én hiáb mondom úgyis.

A legnehezebb az, amikor a naggyal valami program van, vagy készülni kell valamiből, kikérdezni, stb.

Amikor itt van, imádják, istenítik. Tök olyan, mintha el is váltunk volna, bár akkor talán többet látnák.