SOS! 4és fél hónapos kislányom leesett a franciaágyról, ami nagyjából fél méter magas, parkettára érkezett. Most elaludt, de amúgyis aludnia kellett volna, milyen tünetek miatt vigyem kórházba?

"Először is azzal kezdenénk, hogy "helyszínelünk mi is, mint a nyomozók", hogy hol, milyen magasságból és milyen felületre esett le a babónk. Fél méter még nem annyira tragikusan magas (a legtöbb ágy ennél nem magasabb). Utána jó tudni azt, hogy ÉBER volt-e vagy ALUDT. Az éber gyerek ugyanis tónusosan esik és van védekezési reakciója, az alvó gyerek pedig úgy esik, mint a zsák. Megfigyeljük, hogy éber-e vagy bágyadt, aluszékony. A túlzottan élénk, ideges vagy a nagyon bágyadt gyerek gyanús ilyenkor. Ezt követően szemügyre vesszük a fejét, végigpásztázzuk az agykoponyáját majd az arcát, nincs-e rajta külsérelmi nyom. Megnézzük, megtapintjuk. Ha valahol felszisszen, feljajdul, sírni kezd, oda koncentrálunk.

Megnézzük az arcát. Utána a természetes nyílásokat a fején: szemgödör, fülek, orrnyílások, szájnyílás, nem véres, nem alvadékos esetleg valahol. Megfigyeljük a szemeit, a szemtengelyek párhuzamosak-e, nem tekint-e oldalra, nem néz-e össze, egyenlőek-e a pupillái, egyáltalán lát, figyel-e. Megnézzük a gerincoszlopát, a nyaka nem ferde esetleg, a gerince nincs-e kényszertartásban. Megszemléljük a karjait, lábait, egyenlően mozgatja-e, kezeivel tud-e fogni, ujjait mozgatja-e a kezeken-lábakon.

Nem árt ilyenkor egy kis Babinski reflexet nézni: az egyik ujjunk körmével végigsimítjuk a talpa oldalsó szélét a sarkától egészen az ujjpárnákig és megnézzük a nagylábujját, hogyan viselkedik, nem hajlik-e fölfelé - ha mindkettő egyformán felfele hajlik, nem baj, amit nézünk az, hogy nem-e KÜLÖNBÖZIK a két láb. (a Babinski-reflexről és pár egyéb fontos újszülöttkori reflexról itt, és itt találhatunk videót, leírást - a szerk.)

Megnézzük a mellkasát, nincs-e horpadás rajta, légzéskor szimmetrikusan emelkedik-e. A hasát is, nincs-e érzékenység vagy túlzott izomvédekezés rajta, vagy puffadtabb, mint általában. Megvizsgáljuk összességében a mozgását, mindazt a mozgást, amire képes volt eddig, ugyanúgy, ugyanolyan sebességgel vagy szimmetriával hajtja-e végre, mint ahogy megszoktuk. Ha már ül, áll, azt sem árt megnézni, hogyan csinálja, ugyanolyan ügyesen-e, mint eddig.

Belenézünk a pelusba, nincs-e véres vizelet, véres széklet benne.

A szerkesztőség közreműködő tagja pedig hozzáteszi: látványos sérülésnél, akár pár másodpercig is tartó eszméletvesztésnél, tág pupillánál, sugárhányásnál a legtöbbünk számára egyértelmű, hogy irány a kórház, inkább akkor vagyunk bizonytalanok, ha látszólag nem történt baj, csak túl sok rémes történetet olvastunk mostanában későn felismert belső sérülésekről. Jó megfigyeléssel az orvos munkáját is segíthetjük, és persze a legfontosabb: soha ne hagyjuk egy pillanatra sem felügyelet nélkül a kicsit, ha előre tudható, nagy baja eshet, ha lepottyan onnan, ahol éppen van. Minden baba életében egyszer csak eljön a pillanat, hogy megfordul, felül ébren vagy álmában - ez lehetőleg ne a mellmagasságban lévő pelenkázón vagy a magas babakocsiban következzen be, főleg nem, ha a köves teraszon hagytuk látszólag békésen alva a gyereket. Amikor már a tompa puffanásra (vagy az ezt követő ordításra) rohanunk be, akkor már csak remélhetjük, hogy a szerencsések közé tartozik."

Ugyan, az enyém már legalább 10-szer leesett az ágyról, semmi baja.

Ne aggódj felesleges dolgok miatt, lesz még igazi baja is, elég akkor megijedni.

Én is jártam ugyanígy. Rettenetesen megijedtem. Felhívtam a gyerekorvosunkat, és ő elmondta, hogy pontosan milyen tünetekre kell figyelni. Nem lett semmi baj. Már nem emlékszem pontosan miket mondott, miket mondott, szóval szerintem te is hívd fel a tieteket.

Egyszer voltam bent vele az ambulancián, más okból megfigyelésen, de egész éjszaka egyetlen-egyszer sem nézett ránk senki. Nem biztos, hogy érdemes bemenni. Hívd az orvosát.