Miért baj, hogy van életünk a kislányunk születése után is? Ez miért zavar másokat?

Én is utálom, ha valaki begyepesedik és csak a baba létezik, semmi más nincs többé.

Mi is kaptunk ilyen megjegyzéseket, de nem érdekel. Nekem anyumék a szomszédban laknak és heti 1-2x vigyáznak rá, amíg edzek, vagy dolgom van. Kb 2 havonta mostantól ott alszik egy éjszakát és akkor megyünk, amerre látunk. :)

Hétközben is mindig jövünk, megyünk és olyankor mondjuk mi visszük magunkkal, mert már értelmes, nagylány, minden érdekli és nem szeretnénk kihagyni a dolgokból, de persze vannak helyek, ahova ketten megyünk. Én sem felejtettem el a férjemet, barátaimat, és magamat sem. :)

Persze arra számíts, h ha nagyobb lesz, kicsit nehezebb lesz. Nem lehet tudni mennyire alszik majd jól idegen helyen, mennyire szeret utazni, sokat kéri majd, hogy ezt azt csináljátok, stb. Amíg ilyen pici, minden minegy Nekik, de ez változhat, persze főleg szoktatás, nevelés kérdése, de az tuti, he gy nagyobbacskával már döcögősebbek a dolgok néha. :)

egy 17 hónapos tündérke anyukája. :)

Azért zavar másokat, mert ők nem képesek rá. Pont ez az, hogy sokan begyepesednek, elhanyagolják magukat/ egymást és már van "mire fogni" az elkényelmesedést.

Nehezebb és több energiát igényel jól megszervezni a napot, felállni és elmenni valahova. Az meg a másik, hogy sok ősanya azt gondolja, hogy attól lesz valaki jó szülő, ha 0-24 órában vele van és másról sem szól az élete.

Szerintem fontos, hogy eljárjatok és ugyanúgy figyeljetek a házasságra, ne csak a gyerekre. Nincs ezzel semmi baj, persze egészséges korlátok között. Az sem normális, ha egy szülő folyton másra bízza a gyerekét, mert ő szórakozni akar.

Ha téged zavar, hogy mások mit szólnak ehhez, akkor valószínűleg valahol legbelül te is úgy érzed, hogy ez nincs rendben.

Én nem ítélkezem, mindenki úgy éli az életét, ahogy akarja, de talán ne sértegess másokat azért, mert máshogy csinálják, mint ti. Én nem gondolom, hogy nekem "nincs életem", csak mert a baba születése óta nem a bulizásról, jövés-menésről, haverokról szól az életünk. Mi nem szenvedünk attól, ha itthon, egymással kell lenni, sőt, szeretünk együtt lenni, mindhárman akkor érezzük a magunkat a legjobban, ha nem kell sehova rohanni, hanem együtt lehetünk. A kapcsolatunknak nincs szüksége arra, hogy rendszeresen megszabaduljunk a gyerektől, így vagyunk boldogok. Neked ez miért baj? Miért gondolod, hogy ez nem élet?