Összecserélt gyermekek, te mit lépnél, ha veled történne?

kemény dió :) én maradnék annál a babánál, akit hazavittem, de szívem szerint a vér szerinti babát is magamnak akarnám, csak hát nem lehet, mert a másik szülőpár is ragaszkodik a gyerekhez...

ja, és szerintem a csere jó pár hónap után nem kivitelezhető, senki sem bírná elviselni az ezzel járó sokkot, de főleg a kisbaba nem bírná...

arra már rájöttem, hogy ilyenkor talán az a jó, ha a két család nem ápol szoros barátságot, mert pl. ha az én vér szerinti gyerekemet úgy neveli a másik szülőpár, ahogy az nekem nem tetszik, én nem biztos, hogy kibírom, hogy ne szóljak bele, vagy esetleg vicaverza....

------------------------------------------------------

nem tudják amúgy már elcserélni a babákat, amikor én májusban megszültem a kisfiam, még a szülőszobában a csuklójára rakták a kis pántot, amin a neve volt!

hogy réggebben mi volt, az más tészta, anyukám mesélte, hogy mikor 3 óránként hozták a babákat az anyáknak szopira, akkor fordítva kezdték kiosztani a csecsemőket, és ő egy kisfiút kapott a kezébe, de mivel rögtön zokogni kezdett, azonnal korrigálták a hibát :) (pont fordítva pakolták be a "teknőbe" a babákat, a nővérkék, de kemény... de amúgy karszalag az volt akkor is, az enyém megvan, juj, már 35 és fél éves ereklye) :)

Mondjuk nekem az első gyermekem komplikációkkal született, sürgősségi eljárásokkal, és amikor kibújt végre, azonnal vitték el a csecsemősök, kellett neki egy kis oxigén meg élesztgetés, aztán inkubátor, én egy pillanatra sem láttam. Szóval akár össze is cserélhették volna ebben a fázisban még. 6 órával később láttam először, amikor oda bírtam vánszorogni az inkubátorhoz, amiben volt a csecsemő osztályon. Mondjuk bennem fel sem merült, hogy nem az enyém lenne.

És ez azonnal ki is derült. Vékony nyávogó hangon sírt, én bedugtam a kezem az erre fenntartott lyukon, simogattam, de nem történt semmi (kivenni nem volt szabad). Aztán odahajoltam a lyukhoz és beszélni kezdtem hozzá. Abban a pillanatban elhallgatott, tehát megismerte a hangomat a drágám, hiszen pocakban azt hallgatta 9 hónapig...

De visszatérve a kérdéshez, én olyan esetben tudok elképzelni ilyen baklövést, amikor (mint nálunk), valamilyen sürgősségi eljárásra van szükség, és akkor nem azzal szórakoznak, hogy karszalagot tegyenek fel a babával, hanem hogy életben tartsák...

Atya ég mik vannak!!! Még jó, hogy nem szült velem éppen egy időben más, és az első mosdatástól kezdve végig velem voltak a fiúk.

Nehéz kérdés, szerintem 3 hónaposan sem cseréltem volna el. De állandóan a vér szerinti gyerekem után fájt volna a szívem, és lehet egész életében másképp néztem volna rá, mint a testvéreire. Akartam volna a sajátomat is, meg azt is, akit a tévedés miatt gondoztam.

Én a Szent Imrében szültem, és ott a szülőszobán mosdatják, öltöztetik és cimkézik fel a kisbabákat, a szülők mellett- tehát nem tudták volna elcserélni.

A mienket egyébként sem lehetett volna- egyrészt hasonlított az apukájára nagyon, másrészt hosszú tejfelfehér hajjal született és minden más baba fekete hajú volt. Tehát az egyetlen lobógó szőke hajú babát vittük haza-mert az volt a mi kis kincsünk! :)

A tv-ben azt is mondták ( amit a kérdező elfelejtett írni ) .. hogy a két anyuka vezetékneve ugyan az volt..

ÉS ezt nézték el a karszalagon a nővérkék...így cserélődtek a babák

Ja, így már némileg érthetőbb a dolog. :)

Mondjuk ha az ember nem adja be a csecsemőosztályra, hanem non stop magánál tartja, akkor ez nem történik meg.

Viszont annyit lehet tanulni az esetből, hogy érdemes megjegyezni a gyerekünk karszalagján lévő összes adatot, tehát nem csak a nevet, hanem születési időpontot és súlyt is, és mindig leellenőrizni, ha mégis elvinnék valahová, amikor vissza kapjuk... :)

(Bár én lehet hogy nem szülök már többet, 3 van)