Ti mit csinálnátik? Elmennétek?

mennék. Ha már most ezzel érvel a férjed, akkor vágyik rá, ezzel valamilyen hiányt fogalmaz meg.

Én nem mentem volna. Ilyenkor még sem én, sem a férjem nem vágytunk el a babától, nem éreztük volna jól magunkat. Sokkal később jött el ez az időszak. Ha ti szívesen mentek, akkor menjetek.

Menj el,nem fogod megbánni :)

Nem akarok negatív lenni, de nagyon érdekes, hogy itt mennyien lepasszolnák a 3,5 hónapos bébijüket csak azért, hogy 1 napra megszabaduljanak. Kedves Kérdező! Én a férjed hozzáállását furcsállon. Még alig született meg a babátok, most vagytok túl a hasfájós időszakon /persze, ha volt/, most lehet elkezdeni élvezni minden percet a picurral, mert már nem csak a cipelésről-sírásról szól minden. Te valahol érzed, hogy még nagyon korai egy ekkora baba mellől egész napra kimozdulni, de őrlődsz, mert a férjed lelkifurdalást ébreszt benned. Természetes, hogy szeretnél megfelelni Neki, de Neki pedig meg kell értenie, hogy már sosem lesztek ugyanaz a nő és férfi, mint akik a babátok érkezése előtt voltatok. Valaki írta, hogy nem bánnád meg. Hát, szerintem végig csak a babádon járna az eszed, nem tudnál a párodra koncentrálni. Az én fiam 3 hónapos volt, amikor a házassági évdordulónk alkalmából vacsorázni mentünk a férjemmel, aztán pedig moziba. Mondtuk is, hogy na végre, most kirúgunk a hámból, picit gyerekmentesen ejtőzhetünk. Mondanom sem kell, végig a fiunkról beszélgettünk, a fényképeit nézegettük a mobilunkban, és boldogok voltunk, hogy mindjárt rohanunk hozzá haza. És a férjemmel azóta is imádjuk egymást. Szval hallgass a belső hangokra, egy anyának mindig megsúgják, mi a helyes.

Hű nem tudom, hogy mit mondtam volna, mikor ekkora volt a baba, mert akkor nagyon szükségem lett volna egy kis nyugira, de így utólag azt mondom tuti nem mennék... De ez én vagyok, egyáltalán nem ítélem el azt, aki elmegy!