Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Szerintetek az a természetes,...

Szerintetek az a természetes, hogy mindenki magának szül, vagy az, hogy néha számít nagyszülők, esetleg más rokonok segítségére?

Figyelt kérdés

Elgondolkodtam azon, hogy részben régen sokkal többen laktak együtt, tehát nem volt ennyire nehéz egy anyukának, ugyanakkor ma meg mindenki szeret egyedül lakni (mármint külön a szülőktől).


Illetve azon is, hogy a nagyszülők "letudták" a kisgyerekes korszakot, tehát persze nem kötelező segíteni, de vajon nekik nem esett jól, ha valaki egy órára átvállalta kisebb-nagyobb gyereküket?


2014. máj. 13. 21:02
1 2
 1/11 anonim ***** válasza:

En magamrol tudom h nem lennek kepes se anyosomekkal se a sajat szuleimmel egyutt elni. Kialakult a magunk szokasai es nem engednek ebbol. Utalom ha beleszolnak barmibe es latjak h miket csinalunk nonstop. Pl ha reggel nem azzal kezdem a napot h haptakba vagom magamat es a lakast is. Mi szeretunk reggelente kicsit dagonyani. Vagy mondjuk a gyereknevelesbe. Teljesen mas vilagot elunk mint akkoriban. Mas lett minden. Nem birnam az okoskodasukat. Szivesen megyek el hozajuk, oket is szivesen latom de az egyutteles sok(k) lenne. :-)

Persze ezzel biztos nem mindenki van igy mert manapsag is elnek egyutt igy, de a legtobb esetben angyon sok a konfliktus.

2014. máj. 13. 21:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/11 anonim ***** válasza:
Szerintem ez a szülő és a baba, gyerek habitusától függ, van, aki képes belerokkanni a gyerekvállalásba, mert nem bírja a stresszt vagy az otthonlétet, vagy mert a baba nem egyszerű eset, nem alszik, vagy nyűgös, sírós típus, ilyenkor szerintem kell a segítség, és ideális esetben a nagyszülő szívesen segít, ha ideje, munkája engedi. De van olyan kismama, aki jól bírja a stresszt, az alváshiányt, esetleg jól alvó, magát elszórakoztató gyereke van, neki nem létszükség a segítség, de biztosan neki is jól esik. Szóval mindenkinek más a természetes, én az első csoportba tartozom, örülnék, ha lenne több segítségem, mert néha a fáradtság miatt már szédülök...Sajnos anyósom messze lakik, anyukám meg dolgozik még, plusz másik unoka szülei erősen igénybe veszik.
2014. máj. 13. 21:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/11 anonim ***** válasza:
51%

Nézd, régen (mondjuk az ötvenes években) a frissen szült nők vidéken mentek kapálni, városban meg mentek vissza dolgozni, és voltak céges napközik mindenhol. Nem volt az, hogy 3 évig otthon vagyok, mert kiteljesedem anyaként.


Furcsa kimondani, de a régi anya-társadalom valahogy jobban tisztelte a nőkben a nőt, mint manapság. Most akkor vagy szuper, ha hordozod a nyakadban, nem sminkelsz, 3 évig szoptatsz, nem mész vissza soha dolgozni, sőt, saját magadról sincsenek elképzeléseid, te nem is vagy ember.


Én azt gondolom, manapság aki 40 éves kora előtt szül, annak a szülei szinte biztosan nem nyugdíjasok, ergó ugyanúgy dolgoznak, mint a szülő. Csak éppen egy 60 éves jobban elfárad a munkába járásban+a szellemi vagy fizikai munkájában, mint a 30 éves gyereke.


Igazából manapság nem hogy magunknak és a párunknak kell szülni csak, hanem csak magunknak. Tudni kell annyi gyereket vállalni, amennyinek meg tudjuk adni a minőségi életet egyedül is.

2014. máj. 13. 21:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/11 anonim ***** válasza:
Én magunknak szültem, nem számítok senki segítségére. Ha felajánlják jól esik, elfogadom, de én nem kérek senkit, maximum ha valami nagyon nyomós okom lenne rá.
2014. máj. 13. 21:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/11 anonim ***** válasza:
Szerintem csak azért nem érdemes számítani,mert sose tudhatod,hogy lesz-e miből.Úgyhogy inkább csak magadra,és ha kapsz vagy adnak,azt fogadd el,de ne arra alapozz.
2014. máj. 13. 21:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/11 anonim ***** válasza:

Külön élek a szüleimtől, és anyós is távolabb van, de mindkettővel nagyon jó a kapcsolat. Sűrűn vagyunk mindkét mamánál. 3gyerekünk van, sokszor ottalszanak egyik-másik vagy 2-en- akár 3-an valamelyik mamánál, de már egészen pici koruk óta. VAn hogy csak ők, van hogy együtt maradunk éjszakára. Anyukám- és anyósom is imádja őket, szeretnek velük lenni, szívesen elvállalják őket bármennyi időre. De lepasszolni sosem szoktam őket úgy, hogy pl én meg itthon tv-zek vagy lógatom a lábam.... Ha pl anyukáméknál vagyunk, akkor átmegyünk hozzájuk pár napra, (20km-re lakunk egymástól) én is megyek a gyerkekkel, főleg ha férjemnek összecsapnak a feje fölött a hullámok a munkában. Szóval mi állandóan jövünk-megyünk a mamákhoz, nagyon élvezik a gyerekekkel töltött időt, jól érzik magukat velük, és én is örülök, hogy a gyerekek is boldogak ettől. Nagyon nagy szeretetet kapnak tőlük, és nem akarom ettől megfosztani őket. Ettől még nem nekik szültem őket, hanem magamnak- azaz magunknak a férjemmel- mi vállaltuk őket. De attól, hogy ők néha besegítenek azzal, hogy náluk van egyik-másik, attól még nem érzem úgy, hogy nekik szültem volna.

De ez így szeritnem ha így jelentjük ki, hogy szültem gyereket és elvárom, hogy besegítsek a nagymamák- az nem állja meg a helyét. Én nem várom el, de ha pl anyukám nem látja a gyerekeket egy hétig, akkor már felül a buszra és jön, hogy velük legyen, mert úgy hiányoznak neki. Anyósom szintén. Szóval jön kérés nélkül is, mert neki is igénye, hogy velük legyen. De tény, hogy mikor a testvérek születtek, nagyon sokat segítettek a nagyobbak körül, amiért nagyon hálás is voltam, de ez nekik sosem volt teher. Most ketten ovisok, a kicsi 2éves. HOlnapután megyünk ovis kirándulásra a 2naggyal, így a kicsi anyukáméknál lesz egész nap. De ma már telefonált, hogy már holnap vigyük a kicsit és csak pénteken menjünk érte! Nem én kértem rá! :))

Én úgy érzem nálunk jó a kapcsolat és autómatikusan működik ez a "besegítés"-vagy minek is nevezzem azt az időt, mikor a gyerekeim a mamájukkal vannak?? :)

2014. máj. 13. 22:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/11 anonim ***** válasza:
55%
En is ezen gondolkodtam ma. Elso babam fel eves. Szerintem nem a legkonnyebb eset es egyedul vagyok vele. Viszont ket nagymama es ket nagypapa is itt el a varosban. En szeretnek pl heti 3x elmenni futni, de nem tudok, mert minden nagyszulo dolgozik es faradt. Ez azert nekem csalodas es morgok miatta magamban. De konyorogni nem fogok.
2014. máj. 14. 00:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/11 anonim ***** válasza:

Nàlunk mindkèp mami kb 20percre lakik gyalog.HA mi elvisszük a picit (17hós),akkor ott vagyunk egy kèt óràt,ès jövünk haza.Ök szinte sosem jönnek hozzànk.Ha kèt hètig nem megyünk,akkor felugranak egy óràra.Mèg nem vittèk el sètàlni,vagy a jàtszóra.Pedig imàdjàk.Mèg sosem volt nèlkülem sehol,max apàval.

Pedig bevallom nèha jó lenne egy óra amikor nehèz napok vannak,vagy el vagyok havazva,vagy a pàrommal kettesben szeretnènk lenni,vagy alapos takarítàst szeretnèk csinàlni.

De nem panaszkodom mert imàdom,ö èletem èrtelme.

2014. máj. 14. 00:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/11 anonim ***** válasza:
Elözö vagyok!Szóval csak magadnak,inkàbb ne szàmits senkire...
2014. máj. 14. 00:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/11 anonim ***** válasza:
számomra a segítség a természetes, ezt láttam egész életemben a családban is. Mindenki ott segíti a másikat, ahol tudja, ez alól nem kivétel a gyerekezés sem.
2014. máj. 14. 07:38
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!