Szerintetek az a természetes, hogy mindenki magának szül, vagy az, hogy néha számít nagyszülők, esetleg más rokonok segítségére?

En sajnalom, hogy el kell tavolodni a szuloktol, csaladtol. Szivesen laknek kozelebb akar a sajat, akar a parom csaladjahoz. Szivesen latnam a segitseguket, de en is szivesen segitenek nekik. Viszont ehhez az kene, hogy az iranyunkba rugalmasabbak legyenek, ami egyik oldalnak sem igazan megy. Pedig most rajtunk a sor, hogy szulokent tegyuk a dolgunkat, ok mar tul vannak ennek a nehezen. Rajtuk mar nincs felelosseg, csupan a segitseguket adhatnak, ha jobban akarnak. Mert mondani sok mindent lehet, de az nem helyettesiti a tetteket. Kicsit irigykedem az egyik ismeros anyukara. Naluk az o edesanyja egy odafigyelo, onzetlen (raadasul fiatalos) nagymama. Tobb ilyenre lenne szukseg.