Egy évesen beadni a babát bőlcsibe, mert "sok" és nem birja? Vélemény?

"A gyerkenek is szüksége van szocializációra és attól, hogy anya valaki, még nem jelenti, hogy onnantól napi 24 órában a gyerekén kell lógni. Nem is tesz jót pszichésen senkinek."

Egy éves gyereknek semmi szüksége társasságra. Még csak társaságba sem játszik, hanem egyedül akkor mi szüksége lenne rá?

Csak azért mert nem bírja, és nem a szükség vezérli, akkor az 1 évesen még elég nagyon korai... (Lehet itt jönni külfölddel, de ez Magyarország, itt nem bevett szokás, hogy fél évesen beadják a bölcsibe a kicsit) Másrészt, én akkor kezdtem bekattanni mikor nagyjából ennyi idős volt a fiam.

Súlyos depressziós lettem, 7-8 hónap alatt 30 kilót fogytam.. SOSE gondoltam volna, hogy ez lesz. Nekem nem a gyerek volt sok, hanem a külső világ ingere KEVÉS.Pokol volt ez a pár hónap, és a gyerekre sem tudtam már figyelni..Na ennél rosszabb, hogy a gyerek egy idegbeteg, vagy épp ellenkezőleg, befásult anyát kapjon, nincs.

Tavaly szeptemberben (a fiam 21 hónapos volt) visszamentem dolgozni, és a nap újra kisütött! Újra kiegyensúlyozott lettem, együtt töltjük a hétvégéket, és hétköznap is 4-ig dolgozom, tehát utána még van időnk :) Attól, hogy ez történt velem, és képtelen voltam (nem is volt tervben) 3 éves koráig vele otthon lenni, attól nem vagyok rossz anya! Imádja a bölcsit, a társait,pillanatok alatt megtanult beszélni, egyedül enni, stb. stb. De nem tudom neki is vannak-e ilyen gondjai (mert akkor a bölcsi, illetve a munka a legjobb választás), vagy csak egyszerűen lusta vele foglalkozni, és inkább magával foglalkozna gyereknevelés helyett- úgy hogy közben arra dolgozni sem akar...

párom tesójának barátnője 28éves, és sosem dolgozott! Nem a munkahelyére kellett visszamennie, hanem neki az a kényelmes, hogy böcsödébe vitte a 13hónapos gyerekét. Államiba persze munkáltatói híjján nem vették fel, így "kénytelen" volt magánbölcsibe iratni.

Én belátok az ő életükbe, és ő nem azért csinálja ezt a gyerekkel, mert anyagilag, vagy bármi más miatt rászorulnak. Ő kényelemből csinálja ezt. Szereti a gyereket- a maga módján- van tiszta ruhája, van mit ennie, van játéka ezerrel- de egyszerűen nem tud semmi kedvessséget a gyereke felé közvetítetni.

Nem mondom, hogy ő egy rossz anya- vagy rossz ember- egyszerűen csak annyit, hogy nem egy anyatipus, nem való neki a gyerek. Sokszor találkozok velük, és amit művelt eddig a gyerekével- és leírnám itt, hogy sokszor milyen lelketlenül bánt vele... sokan kiakadnátok. Sajnálom azt a pici gyereket, de sajna én nem tudok ezen változtatni.

Senki ne sértődjön meg vagy haragudjon meg ezen, amit most leírok. (Csecsemő- és kisgyermeknevelő - gondozó vagyok.) Nem akarom megnevezni, de az egyik tárgyunkat aki tanította a Bölcsődék Országos Módszertani Intézetében dolgozik, magas beosztásban, nem fiatal és nagyon érti a dolgát, azt mondta, szó szerint, hogy ,, Az életem a hivatásom, de higgyék el és fogadják meg amit mondok, gyereknek 3 éves koráig az anyja kell és ez pótolhatatlan ...

Azt meg már meg sem említem, hogy munkahelyen is bevett szokás, sőt ki van adva utasításba, hogy szomorú / síró / hisztiző gyermeknek anyukája elmegy, kb. 5 perc múlva fel kell hívni, és vidáman elmesélni, hogy minden rendben, nem sír már, áh már játszik stb.

Természetesen ez csak mese, ahogy főnökünk mondja, anyuka hagyj nyugodjon meg és pont... de ez nincs így, valamikor alvás után szoktak azok megnyugodni, akik reggel sírnak vagy hiányolják az anyukájukat stb.

28-as- azért szomorú ebbe belegondolni. :( Szegény kicsik ott szomorkodnak az anyjuk nélkül a bolcsibe.

Ez a 3év egyébként szerintem - személyes tapasztalatom szerint, és már mástól is hallottam- inkább 4év. Én mindkét fiammal megszenvedtem a kiscsoportot. Igaz nem voltak bölcsisek. MIndkettő nehezen szokott be, nehezen oldódott fel, találta meg a helyét a csoportban. Mind a kettőnél kb tavasszal kezdték mondani az ovonénik, hogy talán lesz belőlük már igazi ovodás. Az egyik április végégi minden nap sírva ment ovodába. A másik nem sírt, de egész nap nem játszott senkivel-max az ovonénikkel. MIndig az ő közelükbe volt. Középsőbe mindkettő úgy ment, mintha mindig oda jártak volna! A legkisebb gyermekem 2éves, majd jövő ősszel lesz kiscsoportos- hát kiváncsi vagyok rá is. Remélem ő jobban veszi majd az akadályokat.